Tataiék

Megnyugtatásul

2012-01-25T21:03:00.000+01:00

A mai nap a megelőző zűrös éjszaka és a nem túl biztató kezdetek után eddig jól sikerült. Nem mentem németre, mert valószínűnek tűnt, hogy az borította ki tegnap a bilit, hogy eltűntem. Úgy tűnik jó döntés volt, és nem azért mert szeretek lógni, (pedig szeretek, az a három óra baromi unalmas tud lenni, de tudom, hogy nagyon hasznos, így eddig talán egyszer hagytam ki nyomós indok nélkül, pusztán lelki alapon) de a gyerekek nagyon örültek, hogy együtt van a család. Gyönyörűen le is feküdtek. Ugye most márcsak az a kérdés éjjel mi vár ránk. Iván arca azért estére szebb lett, Anti megint próbálkozott harapással, úgy látszik estére fárad el, és akkor így tud csak konfliktust kezelni. Erélyesen rászóltunk, bevittük és egyedül hagytuk kicsit a szobájába, közben Ivánt megvígasztaltuk. Úgy látszik működött, de hát ez sem egy alkalom után szűnik meg, gondolom van még pár forduló a meccsből.

Nincsenek illúzióim a mai alvást illetően sem, de szívesen csalódnék pozitívan:)

Ja, és Anti mindenben utánozza Ivánt, úgyhogy sokszor őt is rá kell ültetni a bilira. Ma este fürdés előtt túl is tett a bátyján, ugyanis belekakilt a bilibe, mint egy igazi nagyfiú. Az más kérdés, hogy úgy tűnt ő jobban meglepődött mint mi, azt már végképp nem értette minek fényképezzük a produktumot.

Tanácstalan vagyok

2012-01-25T09:23:00.002+01:00

Tegnap arra értem haza, hogy ugyan a fiúk már aludtak, de Viktor mesélte, hogy óriási hiszti volt egész este. Az események tetőpontján Anti durván arcon harapta Ivánt, aztán nem volt hajlndó meginni az esti tejét, viszont még jó sokáig üvöltözött, úgy is aludt el végül. Aztán 2:15 perckor Anti megint rákezdte, és nem is lehetett sehogy sem megnyugtatni, torkaszakadtából ordított. Nagyon szar érzés, hogy bármit csinálsz csak sír szakadatlanul, és nem engedi, hogy segíts. Ha felveszem, megfeszíti az egész testét és még jobban üvölt, ha tejjel kínálom, még annál is jobban bedurvul. Kb. két órával később, annyira elfáradt, hogy végre megnyugodott és elaludt a karomban. Addigra Ivánt átköltöztettük a mi szobánkba a mobilágyba, ami mindig ott áll ilyen vészhelyzetekre. Végre letettem Antit, aki pár perc után megint sírásba kezdett, jóval kisebb meggyőződéssel, és végül így aludt el, ekkor már olyan fél 5 lehetett. Én meg lefeküdtem Iván ágyára, hogy Anti nem maradjon egyedül, mert nem büntetni akartam, hanem segíteni, megnyugtatni. Hát nem aludtunk sokat, kevéssel negyed 7 után Anti felébredt. Tej most se kellett neki, nekem viszont még fél órába telt mire magamhoz tértem. Addig a nappaliban kornyadoztam, mert már nem bírtam egy szobában elviselni az üvöltést. Aztán Iván is megjelent és amikor megláttam az arcát nagyon mérges lettem Antira, Iván egész bal arca egy hatalmas vörös folt, ahol megharapta Anti. Akárhányszor Ivánra nézek, újra és újra dühös leszek Antira, de mit lehet ilyenkor csinálni? Nem lehet felemlegetni, mert nem érti, viszont résen vagyok, és mikor megint ilyesmire készül megy a kiságyába.

Az hogy nem aludtam, nem akkora gond, egyszer-egyszer előfordul ilyen extrém éjszaka (habár ugye mostanában egyik éjjel sem egyszerű). Sikerült nem is idegeskednem, csak Vityát sajnáltam. Viszont az hogy Anti ilyen ideges és megnyugtathatatlan éjjel, napközben meg rájön hogy harap és üt, az nagyon elkeserítő és persze folyamatosan ott motoszkál bennem, hogy mit ronthattam el. És tanácstalan is vagyok, hogy mit lehetne tenni.

Alvásügy

2012-01-23T15:57:00.004+01:00

Ezt a posztot az ihlette, hogy mindhárom férfitagja a családnak épp aludt délután.(Viktort hazaküldték a munkahelyéről, hogy kipihenje a jetlaget, igen ilyen munkahely is van!)

Alvás éjjel: Mióta elmentek a szüleim Antika nem ordít éjszaka, viszont hajnali háromkor azért kéri a tejet. És hat körül meg felkel. Tudom, hogy már másfél éves, több mint 10 kg, és minden nagykönyv szerinti paraméter alapján már át kellene aludna az éjszakát, de nem teszi meg. És nem lehet sírni hagyni, mert iszonyú durván ordít, nincs erre jobb kifejezés, pedig nem szeretem a szóismétlést. Egyébként szerintem a nagy éjszakai műsornak részben volt csak az az oka, hogy nem volt itthon, nem a helyén aludt, aztán meg, hogy itthon volt ugyan, de nem érezte, hogy normálisan mennének a dolgok, hiszen Apuci hiányzott. Hanem sikerült pont a karácsonyi hazamenetelre időzíteni egy kis fognövesztést, és van még kibújásra váró fog, amilyen "mázlink" lesz, azokat meg majd a márciusi látogatás alkalmával tolja ki. Én a mostani látogatás alatt jól aludtam, mert annyira fáradt voltam, hogy jó volt ledobni magamról az éjszakai ébredés feladatát és nem idegesített, hogy más meg felébred az üvöltésre, de legközelebb jobban örülnék ha Antika nem éjszakázna. A cél az lenne, hogy ne keljen fel háromkor tejet inni, vagy ha igen, akkor legalább hétig-fél nyolcig húzza a lóbőrt. De fogalmam sincs, ezt hogy lehetne elérni, mert mondom a Dr. Spock féle hagyom sírni, nem működik. (esetleg ha az egész háznak füldugót osztanék vagy benyugtatóznám Antit és/vagy magamat)

Alvás délután: az utóbbi három napban a délutáni alvás is mindig összejött, és még átfedés is volt, tehát volt nagyjából egy bő órám mindig, amikor egyszerre aludt mindkét gyermek! És ennek kapcsán bevallom, van előnye, hogy Anti hatkor kel, megéri kivakarni magamat is az ágyból, és lehetőleg minél kíméletesebben Ivánt is, mert így ebéd után ő is előbb utobb elalszik. Szóval szívtelenség vagy sem, elhatároztam az elmúlt napok tapasztalatából, hogy Iván is kel velünk korán, mert így működik a nap, van délutáni alvás is, és este is normális időben le lehet fektetni őket.

Gyerekszobában 2.

2012-01-21T15:42:00.001+01:00

Ülök a gyerekszobai fotelben és hallgatom, ahogy szuszognak. Sikerült fél négyre végre elaludniuk, gyakorlatilag egyszerre. Olyan jó. Fáj a fejem. Viktor holnap dél körül érkezik, Anyu és Apu ma délelőtt mentek el. Egyedül vagyok. Persze sírtam, mint minden búcsúzásnál. Pedig nincs miért, de akkor is. Iván mondta is: "Miért sírsz Anyuci? Ne sírj, majd jönnek még!" Aztán ebéd után mondta még: "Nekem is hiányoznak a Mamáék."Hát ez van.

Meg az, hogy a játszócsoportozás másodszorra is nagyon jól sikerült, amikor tegnap reggel mondtam Ivánnak, hogy megyünk, onnantól kezdve indulásig alig lehetett bírni vele. Aztán ott már kicsit jobban részt vett a közös dolgokban is. Csak néztem, és olvadoztam. Antira nem volt most annyi időm, de nyugodt voltam, hogy van aki foglalkozik vele. Igyekeztem azért, hogy rá is figyeljek, mert most már ő is igényli azt a fajta együtt játszást mint Iván. Nagyon okos, mindent megért, volt, hogy ő találta meg a Papa elkallódott papucsát, és hozta nagy kedvesen.

Jön újra a régi kerékvágás, remélem sikerül majd belerázódni, pl.ez a délutáni alvás is jó lenne ha működne. És aztán jövő héten jön a Jani. Persze Vitya belga útját utolsó pillanatban áttették az azt követő hétre, úgyhogy leszek megint egyedül, de szerencsére csak három napot. És annak is megvan az előnye, hogy hárman leszünk a két gyerekre, talán valamelyik este, fektetés után lelépünk Viktorral.

Párizs képek

2012-01-19T16:28:00.000+01:00

Felraktam a párizsi képeket.

Új terepen Ivánnal

2012-01-19T16:07:00.001+01:00

A héten elekezdtünk Ivánnal jatszócsoportba járni. Heti kétszer van, szerda és péntek délelőtt, 10 gyereknek, éneklés, játszás, rajzolás vagy festés, séta, ami épp belefér az időbe. Egy fiatal nő tartja, és egy anyuka mindig ott marad segíteni, van beosztás. Jónak tűnik, Iván is élvezte, legalábbis utólag lelkesen nyilatkozott, és várja, hogy holnap is menjünk, de azért a közös éneklésbe és táncba nem volt hajlandó beszállni, ezalatt az idő alatt legszívesebben a játék kis konyha sütőjében tartózkodott. De a foglalkozás végén már bátran mondta a néninek, hogy "csüsssz". És nagyon mesélte aztán itthon a mamának és papának, hogy mi mindent csinált, azt hiszem talán a legnagyobb élmény a festés volt, amit most csinált először.

Igazából most a héten csak nézelődünk, aztán februártól jár hivatalosan, akkor az első héten itt lesz a Jani, úgyhogy még megyek majd vele, aztán be vagyok osztva még az azt követő alkalomra, de aztán szerintem megpróbálom otthagyni. Féltem, hogy hogy oldom meg addig Anti elhelyezését, amíg Iván megszokja, de remélem így menni fog. Amikor meg én vagyok a soros a segítségben, akkor vihetem Antit is. Áprilistól meg neki is lesz hely, szóval alakul a dolog! Úgyhogy most lesz néha Antival kettesben is program, áprilistól meg heti két szabad délelőttöm, ha minden jól megy! Remélem beválik és tényleg tetszik majd nekik, és nyelvtanulásra is jó lesz, meg ovi előkészítőnek is!

Aztán már csak azt kell kitálni, hogy hogy legyen Vityával nekünk is egy kis kikapcsolódásunk, meg valami sport és neki is nyelvtanulás. Most emiatt az ígéretes játszócsoportos kezdetek miatt, úgy érzem szép lassan haladva mindent megoldódik majd, remélem tényleg! Egyébként meg férjhiányom van, most örülök, hogy nem egy sokkal utazgatósabb melója van Vityának. Eddig minden nap tudtunk beszélni ebéd után, amikor neki reggel volt, de ma nem hallottam semmit, olyan kis bánatos vagyok. Az idő is esős, viszont ma délután végre elaludt Iván, méghozzá Antival egyszerre. Anti már felébredt, de Apuék elmentek vele valahova, úgyhogy most tök nyugi van. Nagyon sokat tudok pihenni a szüleimnek köszönhetően, habár Anti elég durva műsorokat vág le éjjelente, de Anyuci mindig csinálja helyettem az éjszakázást. Nagyon hálás vagyok, igazán feltöltődtem az elmúlt hetekben. És ha márciusban tényleg megyünk újra Magyarországra, akkor az már nincs is olyan messze. Aztán már Anti is megy játszócsoportba és talán nyár végére Ivánnak is lesz hely valamelyik oviba. Legalábbis ez a tervem:)

New York

2012-01-17T17:09:00.003+01:00

Már megint sikerült alábecsülnöm New Zork méreteit. Elterveztem, hogy megnézem a MoMAüt, a Guggenheim Múzeumot, és még egy repülőgép anyahajót, persze nem a héten, hanem vasárnap. Hát ebből a Moma és a Rockefeller torony sikerült, mert a többi már bezárt, mire végeztem.
Viszont nagyszerű élmény volt ez is. Később még egy New Zork pizzát is ettem, de az nem volt nagy élmény.
Általában utazáskor mindenféle nagyszerű gondolat szokott eszembe jutni, de mire leírnám, általában elfelejtem. Nagyon sajnálom, de ez most is így van. Úgyhogy nem is igazán tudok mit írni. Helyette megpróbálom feltenni a képeket.
De most folytatódik az oktatás.

Amíg itt vannak a szüleim...

2012-01-16T20:39:00.001+01:00

van időm blogot írni. Így Vitya is, meg az ő szülei is tájékozottabbak tudnak lenni kicsit. A fiúk cukik, de azért könnyen felüti a fejét a hiszti, biztos idő, amíg minden újra visszazökken az itthoni kerékvágásba. Iván kérdezget Apuciról, hiányzik neki, úgyhogy számoljuk a napokat vasárnapig. Anti nagyon kedves, ha épp ő is úgy gondolja,akkor szívesen megosztja a játékokat Ivánnal, de ha nem, akkor elég határozottan kiáll magáért. Iván meg evidensnek veszi, hogy övé mindenhol az elsőség, és nehezen dolgozza fel, ha mégsem, de egyébként ő is figyel Antira és kedves vele. Kivéve amikor nem. Szóval mindketten jó testvérek az idő nagy részében, elbűvölőek, de megvan mindenről a saját elképzelésük és az ehhez szükséges akarat, és ha ellenállásba ütköznek, akkor kész is a hiszti. Erre rátesz egy lapáttal, amikor fáradtak is. Úgyhogy normális gyerekek, akik számomra természetesen tökéletesek:)

Jó, hogy itt vannak Anyuék, jobban eloszlanak a feladatok, nem rögtön minden átmenet nélkül a teljes sebességgel indult be a mókuskerék. Annál is inkább jó így, mert a hétvégi nagytakarításban kicsit megfáztam, vagy nem jöttem rendbe 100%-ig és visszaestem, de nagyon náthás lettem, és a torkomat is érzem. Remélem nem durvul el, nem akarok beteg lenni.

Olyan cukik a fiúk!

Itt a tavasz?

2012-01-15T11:14:00.000+01:00

Csiripelnek a madarak, árad a trágyaszag, a fűtést takarékon megy, mert a besütő nap úgy felmelegíti a szobát. Azon gondolkozom megvegyem-e a leárazáson Antinak a téli anorákot vagy kezeslábast vagy mit, kell-e még idénre? Vagy ha nem kell, jó lenne-e még jövőre neki? Mert 92-est láttam, 2 éves méret, a mostani 86-osból kilóg a lábából egy darab a csizma és az anorák között, pedig még csak másfél éves, de épp ezért valószínű, hogy jövőre ugyanez lenne a 92-essel is.

A tegnapi dolgokat mind elvégeztem, ahogy terveztem. Habár a jégkrém evésből az lett, hogy a jégkrém olyan gejl volt, hogy csak kicsit ettem belőle, aztán lefolytottam egy téliszalámis szendviccsel. Mára már csak pár apró simítás és a takarítás van hátra, amíg megérkeznek a gyerekek. Mindjárt neki is kezdek!

Szombati bevásárlás

2012-01-14T12:26:00.002+01:00

A tegnapi nyavalygós hangulat után ma nagyon aktívan kezdtem a napot, levittem a szelektív szemetet, beraktam egy adag mosást, összeszedtem a visszaváltható palackokat és elmentem bevásárolni. Még jó, hogy az üvegvisszaváltás miatt egy óriási szatyorral mentem, mert jól bevásároltam a fiúkat és Apuékat várva. Meg még az is jó, hogy a busz szinte háztól házig visz, de így is kipipálhatom a mai testmozgást. Persze valamit azért sikerült elfelejteni, tejet nem vettem, de sebaj, úgyis megyek be délután a városba Erikával találkozni, majd akkor veszek azt is. Addig még tervezek egy hajmosást és a karácsonyfa leszedését, kidobását, csak nem tudom, hova kell iktatni szegényt. Talán a bio hulladékokhoz? Nem látom, a többiek hova tették a saját karácsonyfáikat, gyanítom kicsit elkéstünk a leszedéssel. De elég picinyke fa, szerintem a bio szeméttel elviszik. Holnapra szeretném eltüntetni, mire jönnek a gyerekek ne legyen már itt.

Szóval teszek-veszek, estére vettem egy kis jégkrémet, majd keresek valami filmet és közben elmajszolgatom. Meg remélem tudok majd skypolni az én drága férjemmel. Esetleg ha van ideje írhatna ide ő is:) Holnap úgy tervezi, hogy körülnéz New Yorkban, miután már egyszer végigszaladt a városon (az esküvőnk előtti héten, le is késte a gépét, de szerencsére hazaért a nagy eseményre), most a Modern Művészetek Múzeumát akarja többek között megnézni. Kiváncsi vagyok milyen, remélem sok képet csinál, és lesz mit mesélnie.

Gyerekszobában

2012-01-13T18:14:00.001+01:00

Üldögélek a srácok szobájában és egyre jobban hiányoznak. Pedig tudom, nem könnyűek a mindennapok, és habár a következő héten szerencsére itt lesznek még Anyuék, utána megint egyedül kell helytállnunk. Ami kicsit rémisztő. És egyre jobban szembesülünk vele, hogy nem egy hosszab kiruccanás ez az egész, hanem itt kell élnünk. Panaszkodásra nincs okom, hiszen nagyon kényelmes, kellemes, nyugodt és gyerekbarát itt az élet, egy csomó mindennel kapcsolatban úgy is érzem, hogy nem lenne nagy kedvem hazamenni, de az biztos, hog a család és a barátok rettenetesen hiányoznak, és elég üresnek érzem itt egyelőre az életünket. Jó volt kicsit pihenni most január első két hetében, de már pont kezdünk eléggé befordulni, mert a gyerekek nélkül nincs semmi ami kitöltse az időnket. Ha meg itt vannak, akkor egy szusszanásnyi szünetünk sincsen, a karácsonyi utazás előtt már emiatt voltam teljesen ki. Úgyhogy már várom őket haza, közben meg tartok tőle, hogy bírom-e majd az iramot. Most valószínűleg azért is vagyok ilyen negatív, mert tegnap kaptam valami itteni kötelező oltást, ami teljesen taccsra vágott. Remélem vasárnapra feltöltődöm, mert most minden tagom fáj, nem is mentem németre, és rengeteget pihentem. Holnap Vitya elutazik, szegény ő még egy héttel később látja majd a fiúkat. Jó lenne tudni, mi lesz a márciusi nagy körútjával, mert úgy terveztük, hogy akkor én is hazautazom Ivánnal és Antival, ő meg Budapestről tesz kisebb utakat a térségben. Ez tök jó lenne, főleg azért, mert ha innen utazgatna el egy hetekre, akkor totál egyedül maradnék a fiúkkal, amit nem szeretnék, és az se megoldható, hogy valaki mindig ideutazzon engem istápolni. Tudom, már megint előre szaladtam, és olyasmiken aggódok, aminek még nincs itt az ideje, úgyhogy mindjárt kitalálok valami elfoglaltságot. Hiszen nincs probléma, még túl nagy nehézség sem, csak hajlamos vagyok aggodalmaskodni és kétségbeesni. Viszont így leírva, és főleg visszaolvasva, könnyen megnyugszom.

Babakocsidivat

2012-01-12T12:39:00.001+01:00

Otthon mindeféle babakocsit látni. Amikor Ivánt vártuk, nem is nagyon tudtuk, hogy milyet akarunk. Aztán pont jött két müncheni utazás, az elsőn rácsodálkoztunk az árkon-bokron átvágó masszív német babakocsikon, aztán a második út végén meg is vettünk egy leárazott monstrumot, ami nagyon jó vétel volt. Kényelmes volt csecsemőnek is, nagyobb gyerekenek is, lehetett a tolókar irányát változtatni. A babahordozót nem lehetett rászerelni, de kb.egyetlenegyszer adódott olyan helyzet, hogy ez problémát okozott. Persze tömegközlekedés szempontjából nem volt annyira ideális, de legtöbbet Békáson használtuk, ha meg sétálni mentünk, akkor jól jött mindenhol elment a nagy batár.

Kiköltözve ide Németorságba, azt láttuk, hogy a legtöbb kocsi ilyen. Vagy még nagyobb testvér- és ikerkocsikkal járnak az anyukák. Viszonylag kevés esernyőkocsit látni, főleg olyan egész minimalistát. Mi két babakocsival nyomtuk az elmúlt fél évet, ami sok szempontból tök praktikus, de én már Anti születése óta vágyom egy tesókocsira. Most, hogy egy darabig még nem mennek oviba és bölcsibe a gyerekek, viszont majd megyek velük többet játszócsoportba meg ilyesmi, sikerült meggyőznöm Vityát, hogy mobilabb leszek egy testvérkocsival. Főleg, mert mostmár mindketten szaladgálnak, de így egyszerűen bekötö és csak a célnál engedem szabadon őket. Remélem működni fog a dolog. A régi babakocsiknak meg szépen kimosom a huzatját és felpakolom az ebayre.

Na de nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy a német tapasztalatok alapján mennyire meglepett a párizsi babakocsidivat. Ugyanis ott még az egészen pici, szinte még csecsemőkorú babák is ilyen esernyőkocsi-szerűségekben utaznak, jobb esetben olyanban, ami csak egy váz és rá lehet rakni a babahordozót. (igaz, ilyet csak egyet láttam). Kicsit ijesztő volt, hogy össze-vissza bebugyolált, de ülni még nem tudó babák is ott lógtak bekötve ezekben a könnyű kis kocsikban. De egyébként nem nagy talány miért van ez így: a metró miatt! A zegzugos, többszintes, számomra kiismerhetetlen labirintus-szerű metróban nincs más választása a szülőknek, felkapják a babakocsit, és úgy lépcsőznek, ez pedig lehetetlen lenne a német babakocsióriásokkal, amik árkon bokron elmennek, de azért a városokban mindenhol szépen kiépített rámpák és liftek segítik a szülőket. Érdekes volt, de én el sem tudom képzelni hogy mit csinálnék Párizsban két gyerekkel, főleg, ha egyedül kéne velük eljutnom valahová!

A hétvége megér egy bejegyzést

2012-01-10T11:16:00.001+01:00

Ugyanis Párizsban töltöttük Viktorral, ezt kaptam tőle karácsonyra. Azt hiszem Párizsról valami igazán különleges bejegyzést kéne írni, de a minimum ennek kéne a blog történetének leghosszabb, legtöbb képpel illusztrált, legeslegeslegeslegeslegextrább írásának lenni, de ahogy ez ilyenkor szokott lenni, az ember lefagy a feladat nagysága előtt.

Hát Párizs nem olyan, amit elképezeltem. Kedves, romantikus hangulatos, szép folyóparton, árnyas fák alatt való kézenfogós andalgós, rózsaszín Párizsnak gondoltam, de januárban ugye eleve kilőve az árnyas fák, a rózsaszín helyett inkább szürke, kivéve este, amikor gyönyörűen kivilágított, csillogó-villogó. Nagyváros, nagyszabású, minden olyan feltűnő, monumentális, hangos, zajos, zsibongó, sok és sokféle ember. Semmit sem apróznak el, ha múzeum, akkor Louvre, annyi világhíres cuccal, hogy nehogy fel bírd fogni, ha városi panoráma, akkor minden irányban valami ikonikus dolog, Diadalív, abból is több, a rendes nagybetűs, egy kicsi meg egy modren; Eiffel torony; Notre Dame; Sacre Coeur, sugárutak; hatalmas terek; oszlopok; óriáskerék. Közben meg maga a város nem volt annyira hangulatos, túl nagy, elég piszkos, nekem kicsit félelmetes. Hiába, itt kiderült, ami már eddig is sejthető volt, hogy én igazi kispolgár vagyok, tetszik a német rend, nyugalom, Wiesbaden mérete biztonságot ad, és persze titkos kedvencem München a Deutches Museummal.

De természetesen Párizs lenyűgöző, pl. eredetiben látni a Mona Lisát, a milói Vénuszt vagy a Gondolkodót, elmondhatatlan élmény. És vissza kell majd menni, kipróbálni milyen, ha szép meleg idő van, ha több időnk van csak úgy sétálgatni, lézengeni, milyen lehet gyerekekkel szaladgálni a parkokban és körhintázni, felfedezni, amire most nem jutott idő, és akkor nemcsak földbe döngöl a lehengerlő világa, hanem talán elcsípem és megszeretem a hangulatát. Mert most inkább csak csodálom Párizst.

Egyébként 5 évvel ezelőtt egy hasonló újévi kiránduláson Krakkóban kérte meg a kezemet Viktor. Úgyhogy a hétvégénk ennek jegyében is telt, nagyon szerelmesen. Így Párizs mégis a szerelem városa lett kettőnknek.

Boldog új évet!

2012-01-02T23:20:00.000+01:00

Megint itthon, és tényleg olyan mintha hazatértünk volna, habár a gyerekek a nagyszülőknél maradtak egy kis vakációra. Elmondhatatlanul jó volt otthon, leginkább iszonyú gyors volt minden, valahogy olyan valószerűtlen és felfoghatatlan is kicsit. Most meg olyan más itt Iván és Anti nélkül. Ráadásul valahogy most csodálkoztunk mi is rá, mennyit nőttek és fejlődtek, egy kicsit mi is kívülről láttunk rájuk. Szóval mindenféle össze-vissza érzések kavarogtak és kavarognak bennünk, én pl. rögtön karácsony másnapján ki is dőltem, pedig nem ettem sokat. Aztán szép lassan magamhoz tértem, és annyi haszna volt a dolognak, hogy kimaradt a nagy ünnepi zabálás idén.

Jaj, azt hiszem nem tudom jól leírni, mennyire furcsán érzem most magam, inkább megyek pihenni, a következő két hétben, amíg meghozzák Anyuék a gyerekeket, úgyis a rendrakás (eszméletlen kupit hagytunk itt) és pihenés a program. A pihivel kezdem. Aztán majd talán írok az oda- és a visszaútról is.

Fotók!

2011-12-20T23:46:00.002+01:00

Vitya albumában vannak új képek Mikulás, Advent és Karácsony témakörökben!

3 nap

2011-12-20T16:30:00.001+01:00

Holnap jön a Hugi, pénteken utazunk, még van 2 németórám, egy ma és egy holnap. Éjjel elkezdett havazni, és jó sok hó eset,, mert csak ebéd után maradt abba. Már karácsonyoztunk itt egy kicsit vasárnap este, a gyerekek megkapták a német Jézuskától az ajándékot, hogy kijátszák vele magukat indulásig. Eredetileg csütörtök este lett volna itteni ünneplés, de Vitya meggyőzött, hogy a péntek kora reggeli indulással az nem lett volna jó.

Óvodával most úgy állunk, hogy ami jó lenne, az nem akar összejönni, nincs hely. Egyébként is Iván még nem szobatiszta, habár már szerintem simán menne neki, de egyáltalán nem akarja. Próbálkozunk, de nem erőltetem. Lenne egy ovis hely Nordenstadtban, de jókora sétára a busztól, és ott nincs bölcsi, tehát Anti nem tudna odajárni, csak 2 év múlva, így a fő problémánkon, vagyis azon, hogy én délelőtt tudjak nyelvet vagy bármit tanulni nem segítene. De nem vagyok kétségbeesve, mert voltam tegnap a katolikus oviban végre, és bár 2012-ben tuti nincs helyük, de ajánlottak egy játszóház-szerűséget, ami heti 2 délelőtt lenne, alapvetően egyébként szülővel, de alkalmanként ott is hagyhatom őket arra a pár órára, így én is és a fiúk is gyakorlatban tanulnánk a németet, ismerkednénk itteniekkel, és a srácok szoknák a közösségi létet, nem rögtön mélyvízbe dobnánk őket. Aztán remélhetőleg lesz valahol a közelben hely. Ez így logikusnak és normálisnak tűnik, majd januárban utánajárok a dolognak és aztán meglátjuk, hogy működik a gyakorlatban. Mára ennyit, aztán majd meglátjuk mire lesz még időm idén:)

Hatékony szombat

2011-12-17T23:08:00.000+01:00

Van már karácsonyfánk, sőt fel is díszítettük, hogy itt is legyen kis ünnepi hangulat, meg örüljenek a fiúk. Szép lett, igaz elég kicsike, de nagyon formás. A szennyesruhahalom is apad, habár fogalmam sincs, hogy fogok mindent kimosni az utazásaig, de majd igyekszem kiáltani, mire lesz szükség, és csak azt mosom ki legfeljebb. Egy hét múlva ilyenkor már otthon leszünk, de ezt valahogy nehéz elképzelni. Épp beszéltük Vityával, hogy még sose töltöttünk ennyi időt távol Magyarországtól. Várom már az utazást, igazából szeretek úton lenni, de a gyerekek nem biztos hogy annyira élvezik majd a hosszú kocsikázást. Még nem gondoltam át, mi mindent kell összepakolni, mit akarunk hazavinni és még pár apró ajándék is hiányzik, ami aggaszt, mert ötletünk, időnk és lehetőségünk sincs nagyon ajándékbeszerzésre, de majd csak lesz valahogy. A gondolataim annyira szétfutnak, mint ez a bejegyzés, abba is hagyom...

Csak azért írok,

2011-12-14T22:16:00.001+01:00

Mert már egy hetes az utolsó bejegyzés itt a blogon. Kezdem kicsit elhagyni magam, ami nem jó, mert még egy hét van Hugi érkezéséig, és 9 nap a hazaindulásig. Az is igaz, hogy az elmúlt 2 hétvégén nem jutott idő semmire, mert sok mindent csináltunk, pl. voltunk Frankfurtban is. (Mikulasvonatozás helyett, mert a nosztalgiavonatnak kikiáltott Mikulásjárat, nekünk kicsit sem volt egzotikus, mivel otthon simán ilyen vonatokat járat a MÁV.) Ez a sok program a legtobb szempontból szuper volt, csak kezd minket betemetni a mosatlan ruhák özöne. Na mindegy, igazából csak azt akartam világgá kiabálni, hogy kezd nagyon elegem lenni az óvoda keresésből, egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy normális megoldást találjak. Ááááááááááááááááááááá! Azt hiszem ez sem tesz jót a közérzetemnek. Holnap Vtya Belgiumba utazik, péntek délután ugyan jön, de most kicsit pánikolok, mondom nem vagyok a legjobb formában. De pénteken ilyenkor már megnyugszom, mert onnantól már csak egy hét! Zsófi érkezésével meg már igazán célegyenesbe fogunk fordulni! Szóval most ennyi, a körbe-körbejáró gondolatmenetemet most szakítom meg, a pozitív periódusban, és megyek aludni.

így már jó

2011-12-07T21:08:00.004+01:00

Ivánnal legóztunk. Megkért, hogy a kék lapos elemet helyezzem rá a két sárga kockára, amit én a bal oldali kép szerint meg is tettem. Mikor kész lett, fejcsóválva kivette a kezemből, és megépítette a jobb oldalon lévő verziót, majd így szólt: így már jó!

És tényleg, így már jó. Nagyon jó!

Nem egyszerű

2011-12-06T13:49:00.000+01:00

Szóval folytatom az ovis ill. bölcsis jelentkező körutamat, vagy inkább folytatnám, de ez nem ilyen egyszerű. Megvan a közeli ovik listája, a jobbaknál fel van tüntetve a félfogadási idő is, de mégis eddig nem sikerült leadnom a jelentkezést sehol. A katolikusoknál szeptember-október folyamán kb. háromszor vagy négyszer jártam, igaz magába az épületbe csak egyszer jutottam be, amikor elküldtek, hogy jöjjenek vissza amikor irodai idő van. Nahát, mindig olyankor sikerült visszamennem, amikor valamiért kivételesen mégsem volt félfogadás, egyébként meg két gyerekekkel mindig adódott vmi, betegség, stb, nem egyszerű, még két sarokkal arrébb sem elvergődni. Két hete telefonáltam is meg minden, hogy biztosra menjek, mondták is, hogy következő hétfőn nem, de most december 5-én nyitva lesznek. Na, persze, hogy beteg volt a nő. Jöjjek vissza jövőre! Kezd elegem lenni. A Vitya munkahelyével szembeni helyen sem volt szerencsém, persze nyelvi akadályok is vannak, pedig az sok szempontból jó lenne. Úgyhogy nem vagyok feldobva. Kb. 10 ovi van elérhető közelségben, ebből ugye van egy helyünk Antinak, és két helyről várok visszahívást, de ott sincs semmi konkrétum, van két ovi, ami csak ovi, tehát csak 3 éves kortól veszik be a gyerekeket, két helyen januárra hívtak vissza, hogy akkor jelentkeztek, de egyébként nincs is helyük, két helyre el tudok jutni a hét folyamán, ha Iván és Anti is úgy akarja, és kettőt jövő szerdán keresnék fel, amikor ügyfélfogadás van, de csak az egyikükkel beszéltem, hogy tényleg tudok-e menni jövő héten... Kezdem azt hinni, hogy tényleg arra van a legnagyobb esély,hogy valahogy teremtődik hely Ivánnak is az evangélikuséknál. Mondjuk ők vannak a legközelebb, úgyhogy nem bánnám.

Egyébként a Mikulás jó volt reggel, a srácok cukin örültek, és megrohamozták a csomagjaikat. A Tatai nagyszülőktől kapott járművek nagyon sikeresek, a csokievésben meg Iván egész mértéktartó, Anti viszont mindent megenne, ha hagynánk. Iván kérdezte is:"Miért hozott ennyi csokit a Mikulás?"

Ma este kezdem a második kurzust.

Utolsó és első

2011-11-30T15:38:00.000+01:00

Ma lesz az utolsó órája az első némettanfolyamomnak.

De a cím igazából arra utal, hogy ma van az utolsó '20-onéves szülinapom, ilyen többet nem lesz, viszont ez az első szülinapom Wiesbadenben, amiről fogalmam sincs, hogy mennyi lesz még. Kicsit furcsán is érzem magam, tegnap este még pityeregtem is. Ma viszont nagyon fel kellett pörögni, mert mentünk egy karitászosnőhöz, aki integrációval foglalkozik, és amikor egyszer a Volkshoschuleban szerencsétlenkedem, segített és felajánlotta, hogy segít másban is. Úgyhogy most óvoda ügyben elmentünk, hogy megtudjam, hogy működik itt a rendszer, tényleg felveszik-e 3 éves kortól a gyerekeket mindenképpen, hogy juthanánk be valahova, stb. Hát annyival lettem okosabb, hogy most a környékünkön lévő összes ovi elérhetősége megvan, úgyhogy a cél az, hogy december végéig mindenhova jelentkezni kell. Még azt mondta, hogy jól tettük, hogy elfogadtuk az evangélikus oviban Antinak a helyet, mert elég ritka, hogy a kisebbet beveszik, a nagyobbat nem, úgyhogy könnyebb lesz Ivánnak bejutnia, ha Anti már ott van. Én is így gondolnám, de az evangélikusok ügyintézője semmivel sem bíztatott. Szóval meglátjuk.

Egyébként meg meg vagyok hatva, mert a fészbúkon annyian köszöntöttek fel, hogy össze sem bírom számlálni, és elmondhatatlanul jól esik. Nagyon gondolkozom rajta, hogy ma is ellógom a németet, tegnap mentem és semmi nem volt. Jövő kedden úgyis kezdődik a következő kurzus... Jajj, ma akartam megvenni a nyelvkönyvet, de az már nem fért bele... Pedig kontaktlencsefolyadéktól kezdve öblítön keresztül, adventi naptárig mindent beszereztük, és a fiúk nagyon cukik voltak, Iván olyan okos és segítőkész. Csak most épp nem alszanak, de majd holnap. Áááá holnap sem alszanak, mert akkor megyünk a Vitya munkahelyével szemben lévő oviba jelentkezni. Mindegy majd legalább éjjel durmolnak, és esetleg mi is tudunk.

Fejlemények

2011-11-29T13:12:00.000+01:00

Van már szép pirosgyertyás adventi koszorúnk, óriási szatyotnyi csokoládé Mikulásra és egy csodás ledes csillagos égősor, amit nem sikerült az ablakhoz felszerelni, ezért inkább az étkezőhöz került. Tök jó, kezd megjönni a karácsonyi készülődős hangulat, még így is, hogy a csillagoknak rettentő hideg fényük van. De nekem sokat jelentenek ezek a kis jelzések, hogy várjuk az ünnepet.

Hálás vagyok, mert Vitya úgy figyel rám, és a kedvemért ő is kiveszi ebből ba részét a készülődésből. Nagyon szeretem! És a fiúkat is, Anti mostanában próbálna egyedül öltözni, leginkább Iván gatyáit akarja felvenni, néha az ingeit is a lábára húzná. Iván meg ma mondott vmit, amit nem teljesen értettem, leginkább úgy hangzott, mintha azt ismételgetné "Dacia", de nem, mert felvilágosított, hogy a Sam-ben így mondják, hogy köszönöm. Ugyanis a Tűzoltó Sam néha a kisváros olasz pizzériását Bellát menti meg, vagy a cicáját Rozsdit, és ilyenkor tényleg mondja a nő olaszul, hogy köszönöm. És Iván ezt simán lefordította! Vagy ez nem olyan nagy dolog?

Elintézendők és elintézettek

2011-11-28T08:00:00.004+01:00

Kezdem inkább, azzal, ami már megvan! Szóval a fiúk és az unokatesóik karácsonyi ajándékai kipipálva. Szülőknek, nagymamáknak egy kis apróság szintén. Maradtak a tesók. Meg mindenkinek egy kis itteni saját "készítésű" meglepetés, de inkább nem megyek bele, mert akkor nem lesz meglepetés. Aztán sikerült végre jelentkeznem a következő kurzusra németből, ami december 6-án kezdődik. Azért nem volt egyszerű, mert ilyen integrációs, kedvezményes jogcímen akartam jelentkezni, hogy harmadába kerüljön, és rohangálhattam ide-oda, ami végülis nem volt nagy cucc, csak gyerekkel nehéz volt megoldani. Ugye a fiúk múlt hét elején meg is betegedtek. Na most elvileg az ügyintéző nő szerdáig foglalta a helyemet, és Iván kedden belázasodott. Mit tehettem volna, felhívtam és !!!németül!!! elmakogtam neki mi a helyzet. Csodák csodájára megértette és mondta, hogy semmi probléma, menjek nyugodtan másnap vagy hétfőn. Szerencsére másnap már itt voltak Zsófiék, így délelőtt el tudtam szaladni elintézni az egészet, úgyhogy ez is megvan.

Viszont ugye azt már írtam, hogy nincs adventi koszorúnk. Aztán szerdán hívtak az evangélikus ovi+bölcsiből, hogy Antinak lenne hely februártól a bölcsiben, de Iván nem fér be az oviba, és nem is tudják ígérni, hogy a jövő év folyamán bejut-e. Hát egyik szemem sír másik nevet, és a biztonság kedvéért igent mondtam Antira, de közben újra elkezdtem bogarászni a környékbeli ovikat+bölcsiket. Teszünk még egy próbát a katolikusoknál, hátha sikerül egyszer eljutnom oda fogadóórakor. Aztán találtam Vitya munkahelyével szemben is egy helyet, oda csütörtökön megyek jelentkezni. Az az igazság, hogy nem érezném fairnek Antit előbb intézménybe adni, mint Ivánt. Leginkább azt szeretném, hogy Antikát még pár hónapig kényeztethessem, amikor Iván már ovis, vagy mindkettejüket egyszerre beadni ugyanoda. Ivánon úgy látom, hogy jót tenne neki már a gyerektársaság, Anti meg megérdemelne akár csak 1-2 hónapot kettesben velem. De ha kb. egyszerre kezdenének az is jobb lenne annál, hogy Antit kilököm itthonról, akire egyébként is kevesebb kettesbeni törődés jut második gyerekként. Lehet, hogy csak én nagyítom fel a problémát, és valahogy úgy érzem meg fog oldódni a szitu, de szertném, ha úgy oldódna meg, ahogy én is jónak látom:) (Ja, és az evangélikus bölcsiből is németül hívott a nő, és először úgy mondta el mi a helyzet, amit megértettem!!! Ugyan utána angolul folytattuk, mert nincs szókincsem ebben a témakörben még)

Advent első vasárnapja

2011-11-27T16:18:00.000+01:00

És megint nincs még adventi koszorúnk. Tegnap akartam venni, de aztán nem fért már bele a programba, ill. a babakocsik aljába. Aztán hazafelé az erbenheimi karácsonyi vásárban (ami egyébként igazán hosszan, két napig tartott most pénteken és szombaton) még vehettünk volna, de kicsit húzósnak ítéltük a 24 eurós árat.

Szóval ma E. Zsófiék is hazautaztak, reggel kivételesen a srácok hagytak minket aludni, én meg 8-kor elkezdtem mondogatni Vityának, hogy fel kéne a Zsófiékat ébreszteni, hogy időben induljanak, nehogy lekéssék a gépet, de Vitya álmodozva azt ismételgette: "Bárcsak maradnának még egy hétig!" Nem tudom, hogy ezt szegény Madi is így gondolta-e, aki sikeresen elkapta a fiúk megfázását, ami jól ki is ütötte, így ő szombaton itthon lábadozott, míg mi bent adventi vásároztunk. Itt valahogy az adventi vásár nem annyira az ajándékvásárlásról szól, míg otthon a mütyűrös bodék vannak többségben, itt fordított az arány, és sokkal több az evős-ivós hely, meg van kisvonat, körhinták, színpad iylesmi. Az emberek meg társadalmi életet élni járnak le, akár minden délután, este, dumálgatnak, forralboroznak, eszegetnek vmit. Nagyon hangulatos egyébként. És belegondolva, majdnem minden hónapra jut valami ilyesmi, ha nem is mindig itt Wiesbadenbe, de a környéken tuti. Szeptemberben vagy augusztusban voltak a bornapok, amik inkább hetek voltak. Meg minden szombaton ez megy kicsiben a piacon.

Nagyon jól sikerült ez az utóbbi két hét, mindkét látoogatás tök jó volt. Jankáék rövidebb időt töltöttek itt, kicsit jó lett volna egy este, amikor Jankával is sétálgatunk egyet a városban, mert Zsófival sikerült pénteken elszabadulnom. Igen ellógtam egy német órát, igaz már csak ismétlünk és gyakorolunk, ami persze szintén nagyon fontos. De úgy éreztem, hogy mindjárt engem is elkap a fiúk betegsége, és tele a fejem mindennel, szóval ha be kellett volna ülnöm németezni, akkor azt hiszem másnapra tényleg kidőltem volna. Így viszont Zsófival bementünk nézelődni és vettem egy csinos farmert 10 euróért, és nagyon feltöltődtem 3 óra alatt. Remélem ez kitart az utolsó etapra, december 23-án indulunk haza! Közben lesz még oltás és igazából csak dec. 21-ig kell kibírni, amikor jön Hugi, a felmentősereg:)

Küzdeni az idő múlása ellen

2011-11-23T14:44:00.000+01:00

Sajna betegek lettek a gyerekek, nagyon taknyosak, csúnyán köhögnek, és az előbb Iván be is lázasoldott. Úgyhogy ma nem mentünk sehova és itthon is nyugis dolgokat igyekszünk csinálni, pl. most fényképeket nézünk, amíg Anti alszik. Közben én sápítozok, hogy már sose leszek olyan vékony és csinos mint 5 éve, de úgy látszik nem vagyok az ilyen gondolatokkal egyedül, mert Ivánka a babakori képeit nézve szintén rákezdett: "kisbaba akarok lenni, a kiságyban akarok aludni." Szóval mindketten visszasírjuk a régi szép időket.

Történelmi pillanatok, amikor először

2011-11-22T15:56:00.000+01:00

fordul elő, hogy a buszon egy ember kérdezett valamit egy másiktól, és mivel az nem értette én válaszoltam. Mindezt németül. Igaz, csak annyi volt, hogy "Mennyi az idő?" Hét óra", és ezt pont a múlt órán vettük ezt, de akkor is:)
főzök egyedül túrógombócot, ami nem csak ehető de kifejezetten fincsi is lesz. Jó, Anyu telefonon segített, de igaziból csak a receptet diktálta le, úgyhogy mégis egyedül csináltam!

hát most több ilyen nem jut eszembe, de azért ez is elég. Mostanában mintha megsokasodtak volna a főzös posztok, nem? Egész ügyes vagyok.

Ma elfogyott az egész ebéd!

2011-11-18T14:33:00.001+01:00

De ez nem a nagyszerű szakácsnői képességeimnek köszönhető, hanem annak,hogy a délelőtti sétát ügyesen terveztem, és a pékséget meg egy nemrég nyílt pizzást ejtettünk útba, pont ebédidőre értünk haza a rakománnyal, amit a fiúkkal jóízűen befaltunk. Anti persze még ilyen csócsálva eszik, jól megrágicsál mindent, aztán amit tud, vagy ami szimpi neki azt lenyeli, a többit kiköpdösi. Néha újra próbálkozik a már kiköpött darabokkal is, és egész jó arányban hasznosítja a kaját. Vicces, de már régóta ez van, és Iván ma nézett csak rá az öccsére elkerekedő szemmel, miközben megkérdezte: "Anyu, Anti mit csinál?" Gondolom a pizzát annyira szereti, hogy nem tudta feldolgozni, amit Anti művel az kedvenc kajájával.

Vitya szerda éjjel rendben megérkezett, mondjuk vicces, hogy a landolás után több időbe telt felszállni a vonatra (frankfurti repülőtér, a vonat ott áll meg alatta) mint maga a repülés volt Londonból. Másfél órát repült, negyed10-kor szállt le a gépe, de a távolabbi terminál legtávolabbi kifutópályáján, már a repülő is fél órát gurult a földön, aztán buszoztak, aztán meg lábon bejárhatta az egész repteret, és végül elérte a negyed 12-kor induló vonatot Wiesbadenbe, aztán már csak egy bő óra volt, mire bebújt mellém az ágyba.

Ma meg jönnek Jankáék, izgulok mert a barátjával most találkozom először, remélem bírni fogják a gyerekes életet. Igaz vasárnap már mennek is haza, úgyhogy csak két éjszakát kell kibírniuk és igazán csak holnap tudunk valamit csinálni, de biztos jó lesz! Sajna az advent vásár csak kedden nyit (ez milyen már, mi van november 22-én, hogy pont akkor nyit?), szóval arról pont lemaradnak. A világító bizbaszok ugyan már kint vannak egy-két hete, de nem kapcsolják fel őket. Viszont a hatalmas karácsonyfa már fel van díszítve és világít is.

Minek főzök?

2011-11-15T16:33:00.001+01:00

Ha a gyerekek csak virslit hajlandóak enni? Találtunk végre egy olyasmi virslit, mint otthon a füstli nevű cucc, ami Ivánka kedvence. Ma egy igazán szuper krumplifőzelék volt ebédre, és ne húzza senki a száját, mert tényleg tök jól sikerült, nekem tökre ízlett. És a tegnapi pörköltöt sem becsülték meg, pedig az is kiváló gyümölcse volt Vityával való együttműködésünknek. Mert egész jól, sőt fantasztikusan főzök, ha rászánom magam, igaz sütni jobban szeretek, de már idejét se tudom, hogy a tegnapi hirtelen felindulásból elkövetett finomság előtt mikor vettem rá magam utoljára a sütésre. Ezért is szeretem egyébként a karácsonyt, sok sütit lehet csinálni a karácsonyi készülődés jegyében. Azta, jól elkalandoztam. Szóval van végre jó kis füstli-pótlékunk, aminek azért örülök, mert ettek legalább valamit ebédre a srácok, de igazából NAGYON MÉRGES VAGYOK, mert a főzelékből meg alig. Pedig tényleg JÓÓÓ. Minek főzök én????

Ja, és zárójelben jegyezném meg, hogy itt a különféle wurstok hazájában, ahol kiélvezhetnék, hogy virsli műfajának sokszínűségét, nekik csak ez az egyfajta, mikrozható, valószínűleg legműanyagabb cucc kell. Egyébként nekem is ízlik, de akkor is. MIÉRT???

Úgy látom ma ilyen nagybetűs kedvemben vagyok.

Délutáni sütike

2011-11-14T17:41:00.001+01:00

Vitya elutazott nekem meg nem volt kedvem rendet rakni. Elkezdtem, de amit összepakoltam, annak a kétszeresét hordták szét közben a fiúk. Ebéd után jó nehezen aludtak el, és amikor már végre minden csendes és nyugodt volt, én is kifújtam magam, megittam egy kávét, körbenéztem és azt éreztem, hogy reménytelen itt normális állapotokat teremteni. Viszont valamit kellett csinálnom, így sütöttem egy fincsi sütit uzsira, ennek legalább van látszatja, megsütöm és ott van. Le is fényképeztem és dicsekedtem vele a facebookon. Mert a többi házimunkában az a legrosszabb, hogy megcsinálom, és két perc múlva akár újra neki is kezdhetnék. Egy jól sikerült süti vagy ebéd esetén legalább jó nézni, ahogy Iván és Anti falja a művemet:)

Egy hónap német tanulás után

2011-11-12T22:47:00.001+01:00

Igen, akkor jöjjön egy kis helyzetjelentés, hogyan is állok a német tanulmányaimmal. Igazából én nem tudom megítélni, mert ma belenéztem a Feuerwehrmann Sam-be (beszereztük németül és angolul is, biztos, ami biztos), de egy kukkot nem értettem belőle. Igaz, az angolból sem sokat. Viszont a napokban több sikerélményem is volt, végre tudtam a némettanárnővel pár értelmes mondatot váltani, pl. elmagyaráztam neki, hogy a következő két órára nem tudok menni, mert Vitya nem lesz itthon és nincs aki vigyázzon a gyerekekre. Aztán a Nespresso ügyfélszolgálatát is felhívtam, hogy megtudjam, hol késik a kávém, és végül megértettük egymást. És ma meg megvettük a gyerekek karácsonyi ajándékát, persze jó nagy, és hogy ne vegyék észre (mert ugye nélkülük nem tudtunk menni) az információnál előadtam a problémánkat, megértették és kaptunk is 2 nagy szemeteszsákot, így csak sejtik a fiúk, hogy mit cipeltünk ma haza. És még majdnem 2 hónapjuk van, hogy elfelejtsék:)

Azért ezek igazi sikerélmények:)

Világnézeti nevelés a családban

2011-11-12T10:43:00.002+01:00

Annak ellenére, hogy a házasságkötéskor nyilatkozatban lemondtam a tatai-féle vallásnélküli világnézet gyerekeim számára történő átadásáról, azért a nevelésük ilyen szempontból kettős értékrend mentén folyik. Eszter egy szilárd világnézet magabiztos tulajdonosaként nagylelkűen vezeti be a gyerekeket ebbe a kettősségbe, lehetőséget adva nekik, hogy a világot apa és anya szemszögéből is magyarázni tudják.
Az efféle kérdéseknek most különösen szezonját éljük, hiszen hamarosan itt a karácsony. Az ünnepkörhöz kapcsolódóan Esztikém tanításában a következő megállapítások szerepelnek:
1. A Télapó Mikuláskor jön.
2. Jézuska születésnapját Fenyőünnepkor tartjuk.
3. Karácsonykor a családtagok megajándékozzák egymást.
A felületes olvasó talán most azt gondolja, hogy az ilyen nevelés kavarodást okoz a gyermeki lélekben, de gondoljunk csak bele, hogy így a különböző ajándékozó entitások számára írt levelek száma a felére csökkenthető.

Bár a gyerekek így is annyiszor rajzolják le a kívánt ajándékokat, ahányszor csak eszükbe jut, mert úgy gondolják úgy nagyobb az esély.

Fáradt vagyok és elviselhetetlen

2011-11-10T22:28:00.001+01:00

Ez a sor egy dalból való, amit Vitya mutatott nekem, és épp így érzem magam most. Pedig jó kis napunk volt, jókat nevettünk a srácokkal és megfőztem életem eddigi legfinomabb zöldséglevesét (és ez nem semmi, mert bár nem vagyok a konyha ördöge, de ha rászánom magam, akkor finomakat csinálok), de sem Iván, sem Anti nem akart belőle enni. Aztán eszembe jutott, hogy Viktor tésztával szereti, úgyhogy főztem bele tésztát, de akkor meg fel kellett hígítanom, mert sok lett a tészta, aztán még jobban fel kellett hígitani, mert a sok tészta még meg is dagadt... Szerencsére nem szúrtam el teljesen, mert volt lefagyasztva húsleves a mélyhűtőben, és azzal engedtem fel, de azért így már nem ugyanaz. Mikor Viktor hazaért, elismerte, hogy tényleg jó a leves, aztán elrángatott a gép elől és elmentünk sétálni, hogy megkeressük itt a közelben a gyermekmegőrzővel is rendelkező sporttelepet. Ház ez az "itt a közelben" kocsival igaz is lenne, de én az utolsó szakasz előtt feladtam és nem voltam hajlandó tovább gyalogolni. Viszont így megtaláltuk a házunk előtt megálló busz végállomását nagyon közel a sporcentrumhoz, úgyhogy lehet, hogy egyszer mégis eljutunk oda, sőt talán rendszeresen is látogatjuk majd. Csak nem most. Iván örült, hogy hogy sétálunk meg buszozunk meg minden, de Antinak ma valahogy nem tetszett a program. Hazaérve kiderült, hogy csak éhes volt, megevett egy zsömlét, pár szelet szalámit, pudingot és paprikát. Nem nagyon értem, mivel ő Ivánnal ellentétben uzsizott is rendesen, de a fő az, hogy most már mindketten békésen alszanak.

Erről jut eszembe, azon kívül, hogy itt voltak és jó volt együtt, Vitya szüleinek köszönhetően csodás délutáni pihenőim vannak mostanában, ugyanis Iván is szépen lefekszik ebéd után, minden vita nélkül, hagyja aludni Antit, és eddig csak egyszer nem aludt el végül ő is, viszont akkor is szép csöndben játszott az ágyában, nem zavarta az öccsét. És Antika mostanában megint jól alszik éjszaka, tuti hogy a fogai a ludasak olyankor, amikor hisztizik. Ez van, egyszer majd csak kialusszuk magunkat. Addig meg amikor csak lehet igyekszem behozni a lemaradásomat. Pl. most is megyek máris aludni.

Eszter közösségi életbe kezdett

2011-11-10T22:05:00.005+01:00

Nem kell megijedni, nem a német anyukákkal kezdett el beszélgetni a játszótéren és nem is a helyi nőegyletben segíti a Márton napi felkészülést, hanem itt fejtette ki vallásosságával kapcsolatos gondolatait. Hamar egy nagy vita kellős közepén találta magát, és igen feldúltan fogadott.
A gyerekek hangosan bíztatták, de legalábbis összevissza kiabáltak és rohangáltak fel és alá a lakásban.
Nem tehettem mást, kénytelen voltam kifejezni elmarasztalásomat, de igazából büszke vagyok rá, mert harcosan képviselte álláspontját.

Eztán elmentünk a cipőboltba és kicseréltük Ivánka cipőjét, mert kicsi volt neki. Ezt én intéztem, és így magamra is büszke vagyok.

Föltettem néhány képet az őszi képek albumba, hogy lássátok, a gyerekekre meg miért vagyok büszke. Főleg azok aranyosak, amikor Anti diót válogat és amikor Iván főzni tanítja Antikát.

Anyja fia

2011-11-09T11:37:00.000+01:00

Most, hogy Viktor szülei hazaértek, az utolsó idei etapba kezdtünk. Ugyanis, habár nagyon otthon érezzük itt magunkat, azért még nem természetes az érzés, hogy itt élünk, és valahogy segít ilyen szakaszokra darbolni az időt. Tehát itt az utolsó etap, ami december 23-ig tart, amikor is elindulunk hazafelé karácsonyozni. Ezért lecseréltem a hátteret, egy télies hangulatúra, az ünnepi várakozás jegyében. És Ivánt is elkapta a karácsonyi készülődés szele, folyton kérdezi mikor lesz karácsony, mikor jön a tél, mikor esik a hó, hányat kell aludni a Mikulásig. Ajándékokat akar, de ez egyben szerencse is, mert bevásárlás közben a rizikósabb polcoktól simán el lehet csalogatni, a "Majd megírjuk a Télapónak/Jézuskának!" felkiáltással. Már nagyon szeretne ő is Budapestre menni, mikor Loláék indultak, közölte, hogy ő is megy, és amikor mondtam, hogy de mi nem megyünk, akkor megpróbálta bebizonyítani, hogy beférnénk a nagypapa autójába, mert nélkülünk mégsem indult volna el. Kicsit tartok is tőle, hogy hogy fogadja majd, ha januárban Magyarországon maradnak Antival kicsit üdülni Anyuéknál, de várom is, mert ránk is fér egy kis lazább időszak.

Nekem általában augusztusban már megjön a karácsonyi hangulatom, idén viszont sehogy sem tudom előcsalogatni. Igaz most el voltunk foglalva a költözéssel és a berendezkedéssel, és mindig akadt valami, de remélem a hamarosan nyíló adventi vásár majd meghozza a kedvem. Mondjuk az is tuti, hogy nem lesz sok lehetőségem vásárolgatni, 2 gyerekkel kocsi nélkül nem igazán megy, nem is túl élvezetes, és spórolni is próbálunk. Szóval most Iván vette át tőlem ezt a karácsonyi lázat:)

A november mozgalmas lesz, jövő hét elején megint egyedül leszek a srácokkal, Vitya 3 napot Londonban tölt, (ezalatt egy oltás is lesz!) aztán jönnek Janka barátnőmék 2 napra, az azt követő héten meg E. Zsófiék. Szóval szerintem majd decemberben kezdünk igazán az ünnepekre készülődni. A hazautazásban meg Hugi is segíteni fog, kirepül hozzánk, és 23-án együtt autózunk haza. Félek ettől az egész napos autókázástól, ezért is jó, hogy lesz még valaki aki szórakoztatja Ivánt és Antit.

Igazából nem volt kedvem írni, és továbbra sincs nagyon, ahhoz képest elég hosszú lett. Konkrétan most egyébként nem történik semmi.

Újra magunk

2011-11-06T22:15:00.002+01:00

Anyuék hazamentek, úgyhogy újra magunk vagyunk. Persze nem sokáig, mert szerencsére a november elég sűrű lesz látogatókban. Eszter egyre jobban beszél németül, mostmár ő noszogat, hogy merjek megszólalni.
Feltettem képeket a Picasára, Lola is itt volt, a srácok, de leginkább Iván nagyon örültek. Nagyon ricsajosak voltak, egyszer még a szomszéd is átjött.
Ma este pizzáztunk a városban, ott ahol még akkoriban kajáltam, mikor egyedül voltam itt. A tulaj megismer, szokott köszönni. Igazán helyiként viselkedtünk. Ivánnak be nem állt a szája, nagyon szórakoztató volt.

Ilyen nincs

2011-10-31T19:22:00.002+01:00

Avagy Tataiék esete az ajtóval, második rész.

Ma megint kizártam magunkat a lakásból. Igaziból volt nálam kulcs, csak a nagy tolongásban azt nem néztem meg, hogy a másik kulcs hol van. Persze, hogy a zárban volt. Ez meg úgy fordulhatott elő, hogy itt vannak Vitya szülei, és ezért Viktor itt hagyta a kulcsát, hogy szét tudjunk válni. Én meg nem vagyok hozzászokva, hogy más kulcsra is figyelni kell. Épp Vitya elé indultunk volna mindannyian, így viszont kint ragadtak a sötét udvaron, a gyerekek elvoltak egy darabig bringáztak és motoroztak, de aztán egy csomó ijesztő maskarás gyerek bukkant fel Halloween alkalmából, így inkább visszahúzódtunk a lépcsőházba. Ekkor a férfiak már bankkártya segítségével bűvöleték fent a zárat és mire a gyerekek türelem teljesen elfogyott és felmentünk megnézni, hogy állnak, Zoli bácsi meg kettőt próbálkozott és be is jutottunk! Szóval már tudom, hogy Viktor mitől olyan ügyes, múltkor ő mentett meg minket, most meg az apukája. Volt honnan örökölnie! Mikor végre bejutottunk mindenki jól megpuszilgattaa nagypapát, és úgy döntöttünk mára ennyi kaland elég volt. Most Tűzoltó Sam-et néznek a gyerekek, nekik hiányzik még egy kis izgalom ma estére. Mi meg legalább nyugodtan vacsizhatunk.

Egyébként nagyon jó, hogy itt vannak a nagyszülők, Iván és Anti nagyon élvezi, főleg hogy elhozták Lolát is. Hatalmasakat játszanak és jól lefárasztják egymást. Szóval várunk más vendégeket is, lakatosok előnyben!

Ismétlés a tudás anyja

2011-10-31T19:08:00.004+01:00

Mire hazaértem, az egész család a Halloweent ünnepelte. Azzal ijesztgették egymást, hogy kizárták magukat. Nekem is hamar sikerült felvennem az ünnep hangulatát. Szerencsére anyu autóvezetési gyakorlata megmentette a helyzetet, mivel apu az ő jogosítványával nyitotta ki az ajtót.
Aki most azt gondolja, hogy könnyű bejutni hozzánk, elárulom, hogy nem könnyű. De azért mától biztosításunk is van.

Hétköznapok

2011-10-26T15:55:00.000+02:00

Nincs semmi, vagyis ugyanaz a minden van, mint mindig. Mondjuk ma elmarad a német, mert a tanárnő beteg és a változatosság kedvéért szédülök, amiből nagyon elegem van. Hétvégén se volt semmi extra, vasárnap takarítottunk és a gyerekek is "kakarítottak", ahogy az előző posztban Vitya videóján látszik is, mi meg főztünk is, ma fogyott el. Hétvégén meg jönnek Vitya szülei, lehet, hogy Lolát is hozzák, de ezt még nem mondtuk Ivánnak, ne élje bele magát, mert mi van ha mégsem. De nem hülye, azért mégiscsak kérdezgeti, hogy a Mamáék Lolával, Julcsival, Gusztival vagy esetleg Lillával jönnek-e. Nem is lenne rossz a gyerektársaság, mert kezdenek ők is kicsit megzakkani. Anti meg belázasodott tegnap valószínűleg a múlt heti oltástól, mert ma már nem ment fel a láza (legalábbis eddig, kopp-kopp). Csak nem tudom, hogy ez szabályos-e, mert csütörtökön kapta az oltást, és a dontornő egy hét-10 np közöttre ígérte a lázat, tergnap meg még csak kedd volt, tehát az még csak 5 nap. (MMRV-t kaptak, habár nem tudom azt Iván minek, mert már megkapta, a bárányhimlőn, ami meg kimaradt neki otthon az oltásból, alig egy évesen átesett, de úgy látszik a dokinéni elfelejtette, remélem nem árt)

Ja, közben eszembe jutott, hogy mondta is a doktornéni, hogy itt kétszer adják az MMRV-t, ami ugye nálunk csak MMR és csak egyszer.

Nagytakar

2011-10-23T14:50:00.004+02:00

-ítás illetve csak sima -ás, mert amíg mi Esztikével mindent kipucoltunk, addig a srácok a teljes gyerekszoba padlóját letakarták ruhával. Nagyon sokat dolgoztak rajta, még a polcos szekrényt is kirámolták. Iván ezen a videón büszkén mutatja, hogyan. Vigyázat a képsor nyugalom megzavarására alkalmas! Legalábbis a mi nyugalmunk megzavarására mindenképpen. Zárható dobozokra van szükségünk, de azonnal!

Hétvége előtt

2011-10-21T15:56:00.000+02:00

Általában ha nem írok, akkor nagyon jó minden és pörög az élet, történnek a dolgok, nincs időm rá, vagy épp ellenkezőleg, nem érzem jól magam és nincs is kedvem róla írni. Na most egy harmadik eset áll fenn, tulajdonképpen nincs semmi, habár kedvem sincs írni róla, de ez nem jelenti azt, hogy magam alatt vagyok. Nem egyszerű, ugye?

Pedig azért ha meggondolom mégis történtek dolgok a héten, pl. tegnap oltást kaptak a fiúk és tök ügyesek voltak, a szurit megelőző vizsgálatnál Iván már igazán nagyfiúsan tátotta nagyra a száját, amikor a doktornéni bele akart nézni a torkába. Aztán a tanfolyamról jóba lettem egy kedves román lánnyal, szerdán segített ügyinztézni a suliban, mert kedvezményesen akarok a következő kurzusra beiratkozni, azért nem mindegy, hogy harmadárat kell-e fizetnem a teljes helyett. De a héten inkább emailezgettem, a békási anyukákkal már tervezzük a karácsonyi donpepézést, és tök jó olvasni, hogy ők hogy boldogulnak a gyerekekkel, igazából egészen ott érzem magam a társaságban a leveleket olvasgatva:)

Ma meg már péntek van, lassan itt a várva várt hétvége, jövő héten meg már jönnek is Vitya szülei. És nehogy elfelejtsem, hogy ma van Ticinek és Szabcsinak is a szülinapja, mindkettejüket Isten éltesse sokáig!

Szédülés

2011-10-17T14:25:00.000+02:00

Hát ehhez a lakásból kizáráshoz, hozzátartozik, hogy hétvégén úgy szédültem, hogy nem nagyon voltam teljesen magamnál, ez magyarázza, hogy miért indultam el Ivánka elé, telefonnal a kezemben, kulcs helyett. Mindegy, azt legalább újból megtapasztaltam, hogy Vitya az én hős megmentő lovagom, és nem csak azért mert átmászott a tetőn, hanem mert egész hétvégén segített és kímélt és pelenkázott és cuki volt. Azt hiszem ez a szédüléses mizéria a fáradtság miatt lehet, talán apránként sikerül majd ledolgozni a felhalmozódott hátralékot, habár Anti még mindig legalább egyszer ébreszt minket éjjelente.

Viszont van pár olyan kezdünk megtelepedni élményünk is, egyrészt olyan jó hazajönni, otthonos érzés. Lehet, hogy ehhez a bekapcsolt fűtésnek is van némi köze. Aztán a szomszédék elutaztak és minket kértek meg, hogy ellenőrizzük a postaládájukat, odaadták a kulcsot! Pedig nem is a szembeszomszédékról van szó, hanem az alattunk lakókról. Vitya meg ma reggel a régebbi övét vette volna fel, mert nem találta a másikat, de végül muszáj volt előbányászni azt, mert - TÁDÁDÁDÁM - a régi övét nem tudta annyira meghúzni, amennyire kellett volna, olyan belül már nem volt luk, annyit fogyott!!!! És ma a vérképére is azt mondta a doki, hogy tök jó, csak azt javasolta, hogy mediterrán kajákat egyen. Erre elment a sarki dönériába ebédelni:)

Mindenütt jó, de legjobb

2011-10-16T16:37:00.002+02:00

bennt a lakásban. Annál is inkább, mivel ma kizártuk magunkat. A srácokkal diót szedtünk a kertben, és Ivánnak egyszer csak eszébe jutott, hogy ő már sokat szedett, és fölmegy anyához. Anti azonban még maradni akart. Szóval felszóltam Esztikének, hogy jöjjön le a kapualjba Iván elé. Ez olyan jól sikerült, hogy végül mind kinntrekedtünk. A kulcsok pedig bennt.
A szomszédaink nagyon rendes emberek, hamar kiderítették, hogy a ház bérbeadójának csak az üzenetrögzítője válaszol, tehát pótkulcsra semmi esély. A zárambulancia pedig csak 150 euróért jönne ki. Szóval csávába kerültünk.
Szerencsére nyitva hagytuk az erkélyajtót, és a szomszéd ablakán kimászva, a tetőn keresztül végül be tudtam jutni a lakásba. A többiek egy vastag kötéllel biztosítottak.
Utánna pihenésképpen megnéztem a Bourne rejtélyt. A filmben látottak megnyugtattak, hogy minden bizonnyal nem estem át különleges kiképzésen.

Alváshiány

2011-10-11T10:48:00.000+02:00

Reggel majdnem ott tartottam, hogy megírom a blog történetének eddigi legborulátóbb fejezetét, ugyanis Anti már második éjszakája nem alszik, ami azért probléma, mert minket sem hagy, hiszen torkaszakadtából és folyamatosan üvölt. Nem, vele nem lehet eljátszani, mint anno Ivánnal, hogy kivárjuk azt az időt mire elhallgat és onnan nyugi van. Anti nem unja meg az ordítást, a mi idegeink viszont felmondják a szolgálatot. Ez abból is látszik, hogy tegnap Vitya javasolta, hogy fektessük talán be magunk közé, hátha megnyugszik. Pedig neki az volt eddig az egyik legszigorúbb nevelési elve, mindenki a saját ágyában alszik. Na ez se jött be, ma éjjel fél 2 után jó, ha másfél órát aludtunk, aztbis úgy, hogy Anti a hajamat húzta, közben pedig a sarkát Vitya egIk szemgödrében pihentette. Ez nem mehet így, mert kezdünk kifacsart zombikká válni, a fejem szétrobban, egész nap próbálok magamhoz térni, döntöm a szervezetekbe a kávét, és este bezuhanunk az ágyba, hogy legalább egy fél órával is többet alhassunk.

Most pedig Iván is szeretne írni ide kicsit:
HgttweqdycYxvvbcvbbbgggttrewwqqqqwertzzzfrrrrtzuioo iván iván Iván mm
Iván.

Hajvágás

2011-10-09T22:23:00.004+02:00

Miután Vitya haját 20 euróért vágtak le múltkor, a gyerekeknek pedig aktuális lett a hajvágás, viszont nem mertük a fodrászt kockáztatni, a hajnyírógép pedig kijött két hajvágás árából, azaz rögtön az első használattal behozta az árát, beruháztunk egyre és ma fel is avattuk. A fiúk egész csinosan lettek, habár Anti aki jóval többet mocorgott, bizonyos szögekből elég viccesen néz ki. Egyébként sem egyszerű vágni a haját mert tele van a feje forgókkal, és most ezek nemcsak össze-vissza állnak, hanem hosszabb-rövidebb hajszálak kunkorodnak mindenfele. Azért nem olyan vészes, csak alvás után nagyon feltűnő, meg mi tudjuk mit kell figyelni. Vitya csinálta a nagyját, és tök ügyes volt, lehet, hogy az a baj, hogy én utána megigazítottam kicsit Antinak. Ivánét békénhagytam, az jobb is lett. Viszont ügyeskedtem is: ebédre igazi vasárnapi ebédet prezentáltam, rántott hússal meg minden, sütöttem vacsorára palacsintát, ami igazán finom lett, csak kevés, mert már Anti is evett belőle rendesen, és Vityával a jövő hétre előre is főztünk egy adag lecsót, ami csak azért nem lett szuper, mert német lecsóalapot használtunk hozzá, és hiába volt ráírva bazinagy betűkkel, hogy "ungarisches", közel sem az igazi. Szerencsére van otthonról igazi teszkós lecsónk:)))

Németországi letelepedés

2011-10-07T21:24:00.007+02:00

Mivel már majdnem teljesen beillesztkedtünk ide adminisztratíve, gondoltam leírom, mi minden kellett ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni itt az életet. Hátha másokat is érdekel. Nem szeretnék senkit se arra bíztatni, hogy hagyja el az anyaországot, kivéve, ha Wiesbadenbe jön. Mellesleg mi sem dobbantottunk, ahogyan mostanában szokták kérdezgetni tőlem, a blogot kevésbé olvasó ismerőseim: hanem egyszerűen csak itt kaptam munkát.
Németország egyébként sok mindenben emlékeztet arra, amit én a húsz évvel ezelőtti Magyarországból felfogtam. Ez meglehetőes szubjektív megközelítés tudom, nem is akarom nagyon részletezni, csak ilyesmi érzésem támad, amikor a hivatalos ügyeket intézem, vagy látom az emberek viszonyulását a környezetükhöz és egymáshoz.

Rögtön az elején egy dilemmával indítottunk:
Ha megvan a munka, először is kell egy baknszámla. Ehhez meg kell egy lakcím, amihez meg kell egy bankszámla, mint a népmesében.
A megoldás pedig, hogy igazából nem kell lakcím, csak egy értesítési cím, ahova a leveleket tudja küldeni a bank, köztük a kártyát is. Vannak pusztán internetes bankok is, azok talán másképpen tartják a kapcsolatot, vagy lehet, hogy Magyarországra is küldenek bankkártyát nem tudom, minden esetre én amíg hotelben laktam, a munkahelyem címét használtam.
Először is be kellett mennem a helyi önkormányzati irodába regisztráltatni magamat. Ekkor még hotelben laktam, így a céges címet adtam meg. Ugyanis már az első fizetéshez regisztrálni kellett az adóhivatalban, hogy tudjanak adóelőleget vonni. Amikor megjöttek a gyerekek és megvolt az új lakcím újra bementünk az önkormányzathoz. A gyerekeket személyesen be is kell mutatni a születésijükkel és az útlevelükkel együtt. Alapvetően az igazoltatásokhoz jobb az útlevél, de asszem nem kötelező, lehetne jogosjtvány is. Gyerekeknek azonban mindenképpen útlevél kellett.
Már említetem, hogy kell adókártya. Be kell menni a területileg illetékes adóhivatalba, és kérni adószámot. Magyarországon mindenféle hókuszpókusz papírt kellett intéznem, amolyan igazolásféléket, de tulajdonképpen itt egyikre sem volt szükség, persze nagyon udvariasan elvették, de az önkormányzati bejelentő és a munkaszerződés alapján dolgoztak. Itt többsávos adórendszer van, a legmagasabb kulcs közel 45% egyedülállók részére, de családdal ez lecsökken 20% körülre. (Ebben már az egészségpénztár is benne van.) Az adószámos papírt be kellett vinni a céghez (először csak ideiglenest adtak, és majd postán küldik a véglegest), ők őrizgetik az eredeti példányt, amit ki kellett kérni, mikor változott a kategória a kölkök ideköltözésével. A néhány hónapnyi különbözetet év végén kompenzálják az adóbevallással.
Az egészségbiztosítást magánpénztárral kell kötni. Nekem a munkáltató ajánlotta a Technischer Krankenkasse nevű céget (www.tk.de), kitöltöttem az internetes jelentkezési lapot, és a megadott címre máris küldtek egy paksamétát, amit ki kellett tölteni, és visszafaxolni meg levélben elküldeni. Eztán küldtek egy kártyát, ami az egész únióban érvényes. Ezzel párhuzamosan ki kellett jelentkezni a magyar rendszerből, amit csak személyesen lehet megtenni a Teve utcában lévő ügyfélszolgálaton. Mivel ezt csak jóval előbb tudtam megtenni, néhány hétig nem volt biztosításom. A német biztosítás az egész családra is érvényes lehet, ehhez az adatokat már akkor el kellett küldeni, amikor csak egyedül laktam itt. Mikor megjöttek a kölkök, elküldtem az önkormányzati regisztráció másolatát és hamarosan a gyerekek is kaptak egészségbiztosjtási kártyát. Azóta a gyógyszer nekik ingyenes.
És ezzel nagyjából készen is vagyunk. Mostanában a családi pótlékot intézzük. Ezt a gyerekekre hivatkozva kell igényelni. Talán ehhez kell a legtöbb papír, lakásszerződés, regisztráció, anyakönyvi kivonatok stb, ezt még nem intéztük el teljesen, de nagyjából ez is telefonos regisztráció után levelezéssel megy és eléggé automatikus.
A hivatali ügyintézésre általában jellemző, hogy jólszervezett és gyors. A legtöbbször nem kellett várakozni, egyből sorra kerültünk. Egy-egy levél kb egy hét alatt fordul meg. Kellemes, hogy a hivatalok megbíznak egymásban nem kell mindenhol az elején kezdeni az ismerkedést, az igazolások egymásra épülnek és egyszerű másolatokat is elfogadnak.

Van még a közüzem, asszem szabadon lehet választani, hogy kitől veszel áramot, meg gázt, de minekünk a házinéni, illetve annak a lakásfenntartó cége intézi, legalábbis remélem, mert villany van, de külön nem kapunk számlát. Szerintem benne van a szerződésben, legalábbis a házinéni azt mondta. A lakáshoz viszont kell kötni biztosítást, ami nálunk éppen most van folyamatban.

Lakóhelynek Mainz és Wiesbaden is szóba jött, igazából a lakás miatt döntöttünk Wiesbaden mellett. Ráadásul már gyanítottuk, hogy egy ideig nem lesz pénzünk kocsira és így minél közelebb akartunk lenni a munkahelyhez. A második körös internetes keresgélés során aztán volt egy jó erbenheimi lakás, ami a valóságban is megtetszett. A legtöbb bérletet csak üzletkötőn keresztül lehet megtalálni. A közvetítő mindent leszervezett, többször is megmutatta a lakást, tényleg nagyon rendes volt, de elképesztően drága. A szerződést már a lakás tulajdonosával kötöttük. Kb egy 20 oldalas szerződést képzeljetek el, eléggé agyament, de gondolom valami sablon lehet, mert egy csomó részt kézzel írtak át benne. Kifizettük a kauciót, meg a közvetítői dijat, ami kb 5000 Euró volt összesen. Nagyjából ennyire kell számítani más lakások esetében is. A miénk 85 m2, pince és mosókonyha, szóval egy kényelmeseb darab. Az ilyen lakások kb 600-1200 Euró között vannak havonta, elhelyezkedéstől függően. Közepes árú környék, nagyon kellemes. Mellesleg a németeknek furcsa elképzeléseik vannak a rosszabb környékről; nekem az ellenjavallt zóna is egészen kellemes lakótelepnek tűnt.

Maga a költözés sem volt olcsó, a kocsi kb 100e Ft, meg még a kaució ugyanennyi. Viszont a gép megjárta két tank benzinből a teljes távot, igaz, hogy ez is kb 150 liter benzint jelentett. Németország ezen részen ráadásul nem szokás konyhával kiadni a lakásokat, tehát építenünk kellett egy konyhát. Eredetileg ugyanis csak a vízes dolgok csonkjai álltak ki a falból. Úgy számoltuk ki, hogy a meglévő Ikeás konyhánk áttelepítésével és kiegészítésével járunk a legjobban, a régi lakásba pedig veszünk egy olcsóbb újat. De ez még így is volt vagy 1000 Euró, új gépekkel együtt. Az Ikea nagyot nőtt a szememben, hiszen egy Magyarországon vásárolt szettet gond nélkül építettünk össze öt évvel később németországi elemekkel. Azóta szépen lassan vásárolgatunk bútorokat is, mert azért elég sokat hagytunk otthon.

Ennyi. Összességében kb 3 hónapba tellett, míg mindent elintéztünk, és közel két milliót vitt el a teljes projekt. Nem olcsó mulatság a költözés, és nem is egyszerű, de szerencsére a nyelvi dolgokat leszámítva flottul ment. Csak később fog kiderülni, megérte-e. Egyelőre jól szórakozunk!

Vettem egy gitárt

2011-10-06T18:58:00.001+02:00

Egy mindenre elszánt apuka is teremthet magának nosztalgikus állapotokat.

Gyermekeit kettesben nevelő apa

2011-10-06T10:22:00.004+02:00

Két napja kaptam igazi, önálló gyereknevelési feladatot. Csak jó tapasztalatokról tudok beszámolni. Persze remek tanárom és mentorom volt, aki a gyerekek születése óta több egymásra épülő kurzus során sajátíttatta el velem azokat a technikákat, amelyek segítségével most helyt tudok állni. Azt én is látom, hogy az igazi kihívás a dolog hosszútávosságában van, de így is nagyon hálás vagyok neked Esztikém, mert ha nem mutatsz nekem példát az elmúlt két és fél évben, most kész katasztrófa volna a délután, amíg távol vagy.

Nem is tudom

2011-10-05T15:20:00.000+02:00

Mintha tegnap estével új szakasz kezdődött volna, az első órámon ültem a Volkschoschule-ban (remélem jól írtam) egy rakás román, lengyel és egy-két más nemzetiségű társammal együtt, közben Ivánka összehányt mindent szegény Vityának, aki először küzdött velük este egyedül, (na jó, nem teljesen egyedül, mert Skype-on besegített a családja:) ) utána meg először aludtunk az új ágyban (ugyanis szépen kivártuk az IKEA által ajánlott 72 órát, hogy a matrac magáhoztérjen), aztán reggel életem egyik legdurvább szédülésével ébredtem és majdnem én is lehánytam Iván ágyát, forgott velem a szoba, mert megjött vmi front, borús az idő, de egyelőre nem sokkal hidegebb és még esni se esik. A délelőtt hatékony volt, megvettem a tanfolyamhoz a tankönyvet a városban,és csodák csodájára délután mndkét fiú alszik, és még tanulni is tudtam. De előtte azért próbára tettek, Anti ebédnél olyan mennyiséget kent szét mindenhol, hogy nem hittem volna, hogy ilyen létezik, Iván meg azt a kicsi maszatot, ami rákerült oszlatta el a lehető legtöbb helyen, a lakás egymástól legtávolabb eső pontjain. És fáradt vagyok, és azt hiszem nem vagyok túl kedves Vityával, és ezt nem szeretem, és ettől még rosszabb a kedvem. De nehéz elfogadnom, hogy a gyerekek nem akarnak aludni, maximum, ha itt vannak a nagyszülők, Anti tényleg majdnem minden reggel úgy összekakilja magát, hogy a délelőttöm fele annak az eltakarításával telik, és akkor még semmit nem csináltam. A mai nap különleges ilyen szempontból, de tuti, hogy tartogat valamit, mert ha eddig nem alkotott, annál durvább lesz, amikor mégis elkezdi. És nem túlzás a mindennap, tényleg, az a különleges, ha kimarad egy reggel, és nem arra kelek, hogy félálomban zuhanyozom Antit, aki persze nagyon élvezi. És folyamatosan azt érzem, hogy nem kéne sok, csak egy pici, hogy napfényesebben lássam a világot, például, ha csak heti kétszer kéne mindent kimosnom a szarból, ha lenne heti két-három éjszakám, amit egyben végig tudok aludni, ha este és délután valahogy el tudnám őket rendesen altatni, és nem órákig tartó huzavona lenne az egész. Ezek szerintem nem eget verő elvárások, főleg, hogy Anti sem csecsemő már, több mint két hónapja betöltötte az egy évet. Biztos rajtam múlik ebből sok minden, de bizonyos keretek között én sem tudok kibújni a bőrömből, és azt is tudom, hogy hálás lehetek, hogy nem betegek, hanem két egészséges, eleven fiú cincálja az idegeimet. De most csak panaszkodni akartam, és egy kis buksisimogatásra vágyom. Meg alvásra, bármilyen mennyiségben.

Beiratkoztam

2011-09-29T15:27:00.001+02:00

Jövő héttől járok esti iskolába németet tanulni. Bébiszitter még nincs, de majd Vitya igyekszik haza, és közben majd próbálunk valahogy találni gyerekfelfigyázót is. Muszáj volt beíratkozni, mert a most induló tanfolyamon kívül a közeljövőben nem lesz más, meg magunkat ismerve úgyis csak akkor oldjuk meg a bébiszitter kérdést, ha már nincs más választásunk. Örülök és már nagyon várom, hogy érintkezni tudjak az itteni emberekkel, meg azért kimozdulást is jelent majd maga a tanfolyam, hiszen lassan 2 hónapja gyakorlatilag minden percben a fiúkkal vagyok, és most kezdtem érezni, hogy kicsit sok.

Kaptam emailekat, amiknek nagyon örültem, és tudtam is gyorsan válaszolni. Ma pedig felhívott Szilvi, aki régi kolléganőnk Vityával, és babát vár, a Margitban fog szülni ő is, és vele is tök jó volt beszélni. Holnap érkeznek Vitya szülei, őket is nagyon várjuk, szeretnék addig kiporszívózni, de hiába pakolok el egy sarokban, közben a srácok feldúlják a maradék részt, így nem tudok haladni, pedig ráférne a lakásra. A hét egyébként a betegség jegyében telt, Iván szerencsére nem lázasodott be, csak náthás és köhög, de egyre jobban van, Anti viszont kicsit rám ijesztett, mert bár a torka kezdett jobb lenni, a láza nem ment le, sőt tegnapra még kicsit magasabbra is szökött. A doktornénit már nem értem el délután, úgyhogy ma akartam felhívni, de aztán Antinak se éjjel, sem ma nem volt még láza, talán a tegnapi volt a holtpont, azon túljutva remélem szép lassan teljesen meggyógyul végre. A kedve egyébként jó, csak nem eszik, de inni sokat iszik. Meg a popsija gáz, nagyon piros. Jajj, eszembe jutott, hogy hátha tud Erzsi néni Neogranormont hozni, abba is hagyom az írást és felhívom.

Fesztiválizós hétvége

2011-09-27T08:07:00.001+02:00

Na tegnap ért véget a helyi, erbenheimi Kerbfest, egy nagy tüzijátékkal, mait az ablakunkból néztünk Ivánnal, Anti már aludt. Hétvégén részt is vettünk ezen, wurstoztunk, Vitya célbalőtt nekem egy rózsát, én ledartsoztam pár lufit, amiért a fiúk kaptak két kisautót, Iván meg Anti kacsákat halászott még két kisautóért, és én még egy mézeskalácsszívet is kaptam a férjemtől! De voltunk bent a városban, ahol meg Stadtfest volt, egy rakás autóscég állított ki, kaptunk itt is kisautót, szereztünk rengeteg lufit, repülőset is meg simát is, folyamatosan pukkanak ki itthon. Sétáltunk nagyot, jól éreztük magunkat. Pénteken még autósülést is vásároltunk, így vasárnap el rudtunk menni Erikával és Markoval sétálni a szomszédos Biebrich városrész kastélyához. Az itteni búcsúhoz az is hozzátartozik, hogy kerbsonntag-on a helyiek mindenfélével feldíszítik a traktorjaikat, meg hozzácsatolnak vicces utánfutókat, és dübörgő zene mellett végigvonulnak a környéken, közben meg mindenki, aki nem felvonul és iszik, az kint ül az utcán és iszik. Szóval nem viccelnek a németek, ha ki kell engedni a gőzt.
Nem tudtan időrendben összeszedni a dolgokat, de mi is össze-vissza ugráltunk a programok között.

Ja, azt ki is hagytam, hogy közben otthon, Magyarországon meg BoogieMamma Fesztivál volt, amiből mi sajna kimaradtunk, hüpp-hüpp, de végül mégsem, mert felhívtak minketzkoncert közben, hogy Vitya is beénekelhesse a magáét a Kocsmasiratóba. Szóval tényleg mindenhol fesztivál volt.

Dokinál

2011-09-26T16:08:00.001+02:00

A hétvégén az eddig csak csepegő orrok folyton folyóvá váltak, és éjjel már köhögtek is a fiúk, Antinak a láza is felment kicsit. Mára volt időpontunk Antinak ellenőrzésre a gyerekorvoshoz, de azért odatelefonáltam reggel, hogy nem probléma, ha mindekettőt vinném mert kicsit köhögősek. Nem volt gáz, a doktornéni most is nagyon kedves volt, először Antival kezdtük: megtudtam, hogy nagyfiú és szépen nő, soknak számít a kint lévő 8 fog, és hogy korához képest ügyesen jár, fut. Aztán meg is vizsgákta a doktornéni mindkettejüket, és csodálkozott milyen nyugodtan és csendesen viselik. Antival kezdte, mert ő már úgyis le volt vetkőzve. Közben Iván gyönyörűen és csendben játszott, aztán a végére megunta a dolgot és ő is levetkőzött, hogy most már vele foglalkozzunk. Szóval elbűvőlőek voltak. Szerencsére nincs komoly bajuk, kaptunk orrcseppet, meg a torkukra valamit, csak akkor kell visszamenni antibiotikumért, ha rosszabbul lennének.

Az oltásokról és egyéb itteni gyerektartási (étel-ital ilyesmi) is tájékoztatott a doktornő. Az oltás majdnem ugyanaz, csak náluk egy ideje nem szokás a BCG, viszont kötelező a Hepatitis B és a bárányhimlő elleni oltás. A Hepatitis B kimaradt a fiúknak, úgyhogy azt majd külön megkapják, lehet, hogy kombináva a Hepatitis A-val, ha már úgyis szúrni kell őket. A bárányhimlőn meg Iván átesett, Antinak meg a következő 15 hónapos oltása azt is tartalmazza. Aztán megtudtam, hogy már Anti is ehet mindent amit mi (ha meg tudná rágni...), és tejet és csapvizet is ihatnak forralatlanul, a tejet ha jól értettem 10 hónapos kortól adják, a vizet meg csak a legelején, az első pár hétben forralják. És azon se kell aggódnom, hogy Anti többet betegszik meg mint Iván, ez második gyereknél normális, az orrszívást se erőltette a doktornéni, meg nem csinált nagy ügyet az egészből. Mondjuk igaz, a többi gyereknek is simán folyik az orra mindenhol és senkit sem érdekel, a szomszéd kislányok meg még most is van hogy szandálban rohangásznak. Szóval nem veszik halálosan komolyan ezt a náthás-köhögős cuccot, de az oltást annál inkább. Otthon azt mondta a magyarországi doktornéni, hogy vigyük haza oltatni a gyerekeket, de a németek egyértelműnek vették, hogy ők oltják. És mivel valószínűleg itt kezdik az ovit, bölcsit, ez tűnik logikusabbnak. Meg ünnepekre megyünk haza, amikor ugye nincs rendelés illetve az oltások se feltétlenül úgy jönnek ki életkorban sem vagy egészségügyileg sem, mert ha épp akkor betegek... Úgyhogy lesz nekik német oltásikönyvük is.

Menthetetlenül

2011-09-23T21:32:00.000+02:00

Sodródunk abba az irányba, hogy igazi babablog legyünk gyerekszájjal meg minden. Ma megyünk sétálni, fiúk ülnek a babakocsiban, tolom őket nappal szembe, Iván egyszercsak kuncogva hátraszól: "Anyuci,a nap megcsikizte a szememet!" :))))))

Edzés

2011-09-22T16:40:00.004+02:00

Még mindig semmi esélye a rendszeres sportolásnak, főleg, úgy, hogy semmi kedvem nincsen hozzá. De azért már néha elbizonytalanít a szomszédos lovastanya közelsége, és egyre nagyobb az esélye egy jó kis lovaglásnak. Igaz, a masszőr (bocs, fizikoterapeuta) azt mondta, hogy ilyen derékkal még csak ne is gondoljak rá, legfeljebb három hónap rendszeres úszás után. De úszni nem egyszerű gyerekekkel és a környéken csak szántóföldek vannak. így jobb ötletem nem lévén tovább toljuk a babakocsit de még tempósabban, mégjobban megrakodva.
Eszti nagyon szépen feszesedik.
Néhány képet felraktam ide: https://picasaweb.google.com/108108468434313663325/AtvagunkASzantofoldon

Telefon, fűtés, internet

2011-09-21T14:29:00.000+02:00

Tegnap telefonáltunk Anyuékhoz, ott voltak Erzsi néniék is, és igazából skype-on hívtuk őket, hogy webkamerával a gyerekeket is lássák. Már kiderült egyébként, hogy nem ez a legnyugisabb formája annak, ha érintkezni akarunk az otthoniakkal, mert tuti akkorra tartogatnak valamit a fiúk. Tegnap ráadásul épp nem sokkal a HÍVÁS (mert már nagyon készültünk rá) előtt értünk haza, tök jól elterveztük, hogy leülünk vacsizni, és mintha egy szobában lennénk, közben csevegünk a Pajkos utcában üldögélő családunkkal. Hát természetesen Ivánra rájött egy kiadós hiszti, mert délután már megint nem aludt, ilyenkor Anti is úgy érzi, hogy időnként be-besegít pár percre, főleg ha Iván hangereje már lankadna. Fáradtak is voltunk, de nagyon jó volt hallani a szüleinket. Ők láttak is minket, szerintem egy fokkla jobban szórakoztak.

Aztán este felkapcsoltuk a fűtést, Vitya mondta, hogy ha nem haragszom ő beüzemelné. Hát gondoltam magamban, hogy én már egy hete trikót veszek a pizsama alá és rá még a köntöst, így alszom, szóval kapcsolja be nyugodtan, csak nem akartam szólni. Egyébként elég furi az idő, este és kora reggel még tényleg nagyon hideg van, olyan mint otthon mondjuk egy-másfél hónap múlva, de napközben egész kellemes őszies napsütésben lehet sétálgatni, ha nem esik az eső. É igazából az egész változás szinte egyik napról a másikra következett be, valamikor a múlt héten. Mondjuk addig sem szenvedtünk a rettentő kánikulától. Eddig egyébként nekem bejön ez az időjárás, csak félek, hogy télen túl hideg lesz. Amikor januárban Barcelonában voltunk lassan két éve, nagyon élveztem, hogy tél közepén 5, de inkább 10 fok van. Szóval én a mérsékelt, nem túl szélsőséges időjárás híve vagyok, kedvencem az egypulcsis késő tavasz-kora ősz.

Az internet meg nagyon csábító, ugye most is bejegyzést írok, úgyhogy még tudatosabban vissza kell fogni magamat, pedig már az emailezésből igazán visszavettem.

Fűtünk

2011-09-20T22:35:00.001+02:00

Hát igazából ennyi a hír.

Iván magyaráz

2011-09-20T09:18:00.001+02:00

"Azért kapcsoltam fel a villanyt, hogy világos legyen." Teljesen korrekt, odavagyok, hogy már ilyen okos nagyfaim van, aki gyönyörűen beszél.

"Azért van nálam mindkettő (egy játékról van szó), mert elvettem Antitól." Ez is rendben van nyelvtanilag is meg logikailag is, csak hát...

Szomorúság

2011-09-18T14:39:00.002+02:00

Gondoltam feldobhatnánk a délutánt, végre elaludtak a gyerekek, ezért azt javasoltam Esztikének, hogy nézzük meg A tizedes meg a többiek című filmet. De ő azt válaszolta, hogy nem néz ilyen szomorú filmeket.

Most éreztem először azt igazán

2011-09-18T14:29:00.000+02:00

hogy nem jó, elegem van. Eddig kezdtünk berendezkedni, megszokni a helyet, élveztük az újdonság varázsát, aztán jött a Hugi, aztán ki kellett bírni amíg Vitya megérkezik IBC-ről, de valahogy mindig volt valahogy, elintéződtek a dolgok, a fiúkkal is könnyebb volt mint általában, a napirendjük is szuperül alakult, és ha programot csináltunk, mindig sikerült eltalálni, hogy a legjobb legyen mindenkinek. Na ezen a hétvégén nem, pedig már nagyon vártuk, hogy végre újra együtt vagyunk. Az időjárás se a legjobb, de az eddig is ilyen borongós, esős volt, a gyerekek is hisztisebbek, össze-vissza esznek, alszanak, idegeskednek, persze ennek megfelelően én is, vagy pont egymást húzzuk fel, nem tudom.

Lehet, hogy csak arról van szó, hogy most kezdjük felfogni, hogy ez nem egy különösen hosszú izgis nyaralás, hanem hosszútávon így marad, és habár a gyerekek gondoskodnak róla, hogy mindig legyen tennivaló, azért meglehetősen monoton. A ruhákat mindig ki kell mosni, minden étkezés után fel kell takarítani két ilyen kisgyerek után, stb. És akkor még semmi egyéb nem történt. Azt hiszem minél előbb kell valami gyerekfelügyelőt találnunk, a nyelvtanulás miatt és magunk miatt is. Muszáj lesz néha, ha csak két hetente vagy havonta, kikapcsolódni. Azért így is jut időnk egymásra, hétvégente a városban sétálva, ha a gyerekek épp alszanak a babakocsiban, megiszunk valahol egy pohár bort, sört vagy kávét, és beszélgetünk. Na, pont ezek a nyugis séták ezen a hétvégén nem igazán jöttek össze, a lakás meg szalad... Szóval eddig is kellett nyomni a dolgokat, de mindig azt éreztem, hogy milyen szuper, és ma volt először, hogy tényleg elegem lett. De most, hogy leírtam, megint azt érzem, hogy jó itt, csak még ügyesebbnek kell lenni, és muszáj szerezni valami bébiszittert, tagesmuttert vagy mit tudom én mit. Az ovi meg bölcsi csak jövő nyártól aktuális, de nem is baj, úgy látom a fiúknak is kell azért még szokni az új helyet.

Munkás hétköznapok

2011-09-18T13:48:00.003+02:00

Lassan talán lecseng az IBC utóhatása, és visszatérünk a régi kerékvágásba. Bár most még úgy tűnik a család többi tagja egyáltalán nem osztja ezt a véleményt. A hétvége látszólag eseménytelenül telt, de azért sokat tettünk az aktív pihenés érdekében.
Tegnap bevásároltunk, vettük két új kisautót, meg Esztinek is valami lányosat.
Ma pedig lementem a gyerekekkel játszani, aminek az lett a következménye, hogy az ebéd egyáltalán nem készült el, leginkábbbb a mosnivalókkal haladtunk.
Antinak mindig könnyen lehet valami bébiételt improvizálni, de Ivánka már rendes ellátást igényel. Így ő egy perecet kapott pudinggal, mert még legalább egy óra, mire megsül a csirke a római tálban, ha egyáltalán megsül, és nem esik ki belőle, mert a nagy sietségben sikerült előmelegített sütőbe tenni, ami állítólag nem jó.
Tegnap szegény gyerekek szintén áldozatává váltak a konyhaművészetnek. Lesütöttünk egy kis húst meg zöldséget wokban, raktunk hozzá rizst és betekertük tortillába. Nagyon finom lett, Anti ette is, de Ivánka inkább a száradó zsömlék mellett döntött.
A tanulság, hogy mindig kell alternatív makarónit tartani a hűtőben.
Szóval pihenünk.

Maradunk

2011-09-16T21:32:00.003+02:00

Lejárt a próbaidő, véglegesítettek, a főnököm és az ő főnöke is, meg még az a másik kettő, akik nekik a főnökei, valamint ezek tanácsadói és felettesei is mind egyetértenek abban, hogy jó az út amin járok és ne is forduljak vissza.
Egyszóval kaptam kulcsot, mostmár akkor megyek haza, amikor csak akarok, és olyan korán érkezem, amikor csak kedvem tartja.
A kilátás: minimum két év, de inkább több.

Ja az IBC eszerint jól sikerült, és tényleg úgy éreztem magamat, mint hal a vízben!

Egész röviden

2011-09-15T11:21:00.000+02:00

Jankának írtam egy részletets beszámolót a költözésről emailben, azt hiszem abból kiszedem a nem személyesen neki szóló dolgokat, ha lesz időm és felrakom ide is a lényeget, mert egész jól sikerült összefoglalni a dolgokat.

Más, pozítiv élmények:

mióta van, majdnem minden egyes nap megállapítom, hogy a magamfajta tökéletlen háziasszony egyik legjobb barátja a mosogatógép.
Vitya jött haza IBC-ről, este 10-re ígérte, de du. 6-kor már megjött (ugynazon a napon, nem a következőn). Eddig a fordítottjához voltunk szokva.

Minden kívánságom így teljesüljön

2011-09-11T07:48:00.000+02:00

Iván és Anti szépen aludtak, mindketten Anti hajnali ébredésére időzítettek csak egy kis nyafogást, amit könnyedén elintéztem simogatással, és aztán hétig mindannyian nyugodtan folytattuk az alvást. Tegnap meg délután egy időben pihentek, így volt idom kicsit összekaparni magam.

Pozitívan nézek az elkövetkező három nap elé:)

Akik meg akarnak látogatni és vonatmániások figyelmébe

2011-09-10T15:19:00.000+02:00

Mainz majdnem olyan mintha Pest lenne Budáról nézve, vagy fordítva, szóval nyerje meg vki ismerős ezt a hétvégét:

http://www.germany.travel/hu/ms/bahn_roadshow/bahn_roadshow.html

Most kezdhetem előről...

2011-09-10T14:34:00.001+02:00

Elszállt az egész, amit írtam. Mindegy. Épp nem vagyok a legjobb formában, Zsófi délelőtt ment el, Vitya majd csak kedden jön, mire Anti jobban lett (mert kedden, Hugi érkezése napján) belázasodott, Iván betegedett meg. Semmi se úgy alakult, ahogy elterveztem, hogy majd Zsófival kettesben nagyokat sétálunk a babakocsiban tolva a fiukat, és minden szépet megmutatok neki, de azért remelélem jól érezte magát, ha a városból nem is sokat látott. Mindenesetre rengeteget segített nekem, nem tudom mit csináltam volna nélküle. A gyerekorvost is megtaláltuk, van egy hozzánk nagyon közel, jó is, busszal simán megközelíthető. Ez is kipipálva. A gyerekgyógyszerekért nem kell fizetni. Csak nagyon elfáradtam, a gulyásfőzös aratoni éjszaka óta nem volt egy nyugis éjjel sem, pedig amíg itt volt Vitya is és Zsófi is derekasan nyomta velem az éjszakai műszakot. És most nehéz elképzelni, hogy meg három napot egyedül kell végigcsinálni, de biztos menni fog, mert ugye másként nem lehet. Szóval igazából csak annyi, hogy olyan mintha a Hugi csak jött és ment volna, pedig nem, és minden amit olyan jól kitaláltam, tok másképp alakult, és ahelyett, hogy kicsit lazább lett volna az egész, inkább extra terhelés volt, és most először érzem azt, hogy nagyon fáradt vagyok, de még keddig ki kell tartanom. Vitya azt mondta, hogy nem azzal vana abaj, hogy ne bírnám, hanem azzal, hogy attól felek, hogy nem bírom. Ez igaz, tudom, és könnyebb is valamivel ettől, de úgy örülnek egy többé-kevésbé végigaludt (hogy kell ezt helyesen mondani?)éjszakának és egy fél órának, amikor kibömbölhetem magam. Persze most hogy hétágra süt a nap, nem tudunk kimenni Iván láza miatt, de sebaj.

A panaszkodást befejezve, ma is kaptam levelet és képeslapot, nagyon sokat javítottak a hangulatomon. Igazából nincs rossz kedvem, csak most aztán tényleg tök egyedül vagyok, ami kicsit (nagyon) ijesztő és próbálok felnőni a feladathoz. És tényleg jó itt. Csak lenne már kedd este!

Hol is kezdjem?

2011-09-06T17:42:00.000+02:00

Lett ma net, a gyerekek rossz néven is vettek, hogy kevesebbet foglalkoztam velük, pedig igyekeztem. Szóval valószínűleg ezután is mérsékelten leginkább alvásidőben leszek majd online. Pedig mennyi mindenkivel lenne jó felvenni a kapcsolatot! Aztán, alvásból nincs mostanában sok, Iván egyszerűen nem akar napközben aludni, pedig Anti átállt a napi egyszeri alvásra, akár lehetne is egy órácska napközben, amikor mindketten durmolnak. Az éjszakák viszont egész jók, Anti ugyan hajnalban tejecskézik még (reggel pedig cserélhetem le a lepedőt majdnem mindennap), de egyébként nyugisan alszunk.

Rengeteget nőttek, okosodtak, Ivàn beszéde hihetetlen sokat fejlődött, Anti meg önállóan enne, ülne, menne, lépcsőzne, és egyre ügyesebben csinálja is mindezt. Én meg magamat meglepően is nyugodt vagyok, és élvezem a nyugit, meg hogy Viktor este 6 körül mindig hazaér. Nagyon kellemes itt élni, a lakás is szuper, ha lehetne mindezt így ahogy van hazateleportálnám. Vagy a családot és a barátokat ide.

És meg kell köszönnöm a kedves leveleket, amiket kaptam, majdnem mindre válaszoltam, csak Tücsi képeslapjára nem, mert nem volt ráírva a címe. Most itt írom, hogy akar meg is látogathatnak és adhatna pár németórát a szállásért cserébe.

Vannak magyar ismerőseink is, egy kedves pár, Erika és Markó, csak nem tudom, ő hogy írja a nevet, mert igazából horvát és egy magyar anyukával is összefutottam a helyi boltban, ők pár utcányira laknak, remélem velük is jóban leszünk majd. A szomszédok is aranyosak, idilli minden. Vasárnap nem történik semmi.

Jajj, a költözésről is kene írnom, és egyenként megköszönni mindenkinek, aki segített. Mert mindannyian hozzátettek valami olyat az egészhez, ami nélkül nem boldogultunk volna, így viszont csodával határos módon simán ment minden. És a legtöbb dolog már a helyen, felfúrva, otthonosan. Csak a hálószoba funkcionál meg raktárként, de már nincs benne sok cucc, csak nincs még ágyunk és a nappaliban alszunk kanapén.

Tegnap elkezdtem intézni a fiúk óvodai, bölcsődei jelentkezését is, csütörtökön megyek egy megbeszélésre ezzel kapcsolatban. Hugi ma érkezik, már leszállt a gépe és úton van felénk, lehet, hogy kimegyünk elé az állomásra. Vitya mindjárt itthon van.

Be kell fejeznem, Iván hiányol, de így is sokat engedett írnom. A személyes emailek, hívások, csetelés kapcsán türelmet kerek, igyekszem, de az az igazság, hogy a fiúk internet nélkül is kitöltötték a napjaimat. De igyekszem mindenről mindenkit tájékoztatni:)

Gulaschsuppe

2011-09-06T13:52:00.001+02:00

Tegnap éjjel Esztivel nekiálltunk és készítettünk gulyáslevest az itteni kollégáknak. A fele el is fogyott, a 4 kiló hűsból készített szörnyeteglevesnek. Külön fazekat is vettünk hozzá, három órát főztük. Nagyon kemény volt, de mostmár egy ilyen bonyolultságú projektet is meg tudunk oldani gyerekekkel, autó nélkül, egymagunk. Igazán remek családom van, mint az a képen is látható. Ma reggel elkisértek a munkába is.

Mit csinál Viktor olyan messzi?

2011-09-02T16:03:00.002+02:00

Tudom, hogy mindenki a gyerekekről készített fényképekre kíváncsi, most mégis egy teljesen más témájú videót készítettem azzal a programmal, amit most vettünk fel a Chyron GmbH portfoliójába. Egyszerűen lehet térképre épülő animációkat gyártani híradóba. WorldNewsMapper a találó neve, és Sigi gyártja. Aki az Origóban benne volt, tudja kiről beszélek.
Elnézést a minőségért, nem egy grafikus munkája, csak egy fél napja játszok a progival. http://www.arts-computer.at/en/

Játszótér

2011-08-30T09:10:00.005+02:00

Vasárnap bementünk a városba, és először a család történetében mindenki ugyanazt ette. Mostmár azért ilyen jó hír ez, mert még Antinak sem lett baja, a Döneria2 nevű birkasütödében elfogyasztott Yufitól.
Eszti megint kapott két levelet, de valamiért gyanakodni kezdett, és lebuktam. De nagyon örül nekik! Tegnap vettünk 100 borítékot, úgyhogy a hazai pályát is bíztatnám, hogy csak így tovább!
A legújabb képeket ugyanúgy a wiesbadeni nyár képei közé tettem.

Wiesbadeni hétköznapok

2011-08-26T17:22:00.004+02:00

Megjött az első levél, és Eszti nagyon örült neki, ahogy kivette a postaládából, egyre csak azt kérdezgette, hát ez meg mi, hát ez meg mi? - Istenem, milyen fiatal még...

Ennek örömére fföltettem a mólt hétvégén és most a héten készült képeket ide:
https://picasaweb.google.com/108108468434313663325/2011AzElsoWiesbadeniNyar#

Egyszer ezt a levelet is meg kellett írni...

2011-08-25T15:34:00.001+02:00

Hali Kölkök!
Ééés nem tudok hazamenni basszki! Egyáltalán nem olyan könnyű, mint azt én gondoltam. Szóval nem csak a házovát, a család otthonmaradt részét és a barátokat, de még a rokkantrollt is ott kell hagynom magam mögött. Persze mindez nem egyszerre esett le, mert hitegettem magam, hogy majd megoldom valahogy. Azonban most úgy látom, örülhetek, ha egy Orfűre haza bírok menni majd. Ha ennyi az éves dolga a BoogieMammának, akkor persze szívesen részt veszek benne, de ha ennél több - mint ahogy azért az volna a jó - akkor szerintem kéne valaki. Legalább lesz alkalom egy tehetségesebbet választani, és talán az egész kap egy új lendületet.
Azért jó volt együtt, amikor a kovácsjános kéthetede kisegítette a BoogieMamma háromötödét, még nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz.
Azt hiszem az anyaggyűjtéses korszakom lezárult, és a jövő fő kérdése, hogy mit és hogyan tudok majd mindebből elmesélni a gyerekeknek.
Nyilván esküvőkön majd haknizok még, írok pár rockoperát, felsétálok a szinpadra eldalolni egy-egy örökzöldet: mint minden becsületes öreg zenész. Nem hozok szégyent rátok!
Örülök, hogy ilyen harcostársak védtek a közönség elleni nagy összecsapásban. Legközelebb mi nyerünk!
Kifli

Levelek Esztikének

2011-08-24T11:18:00.001+02:00

Drága barátaim, pontosabban Esztike barátai!
Mostanra kiderült, hogy csak szeptember közepe fele lesz internetünk otthon, amiből az következik, hogy Eszike addig el lesz vágva barátai virtuális közösségétől. Ezért gondoltam, egy régi népszokás felelevenítésével kedveskedhetnénk neki: LEVÉLíRÁS.
írjatok neki minél hosszabb és részletesebb levelet arról, hogy mi van veletek, mennyire jó volna látni, mi történik kis hazánkban, milyen az idő stb. Adjátok postára, a következő címre:
Oberfeld 6.
Wiesbaden
65205
Deutschland
Ne felejtsetek el bélyeget rakni a borítékra! Minél szebbeket, mert a gyerekeknek is kell játszani valamivel. írjatok minden másnap. Én meg beszámolok, hogyan fogadta. Szerintem mindenkinek fog válaszolni is!
(a képeslap is ér)

Eladjuk a kocsit

2011-08-23T18:04:00.001+02:00

Brühühü, végleg magunk mögött hagyjuk a bohém ifjúkort. Eszter ragaszkodik hozzá, hogy a következőben legalább légzsákok legyenek...
http://www.hasznaltauto.hu/auto/mercedes-benz/200/mercedes-benz_200_d-5044774

Munkába menet

2011-08-23T11:29:00.001+02:00

Feltöltöttem, hogy milyen úton megyek munkába.
https://picasaweb.google.com/108108468434313663325/UtAMunkahelyre

Szoszó fiatalkora

2011-08-22T09:28:00.005+02:00

Most, hogy szétszórt minket az élet, gondoltam nyilvánosítom a Szoszó fiatalkorát tartalmazó albumot. De hamarosan írok részleteket a költözésről, és lesznek praktikus tanácsok a munkavállalással kapcsolatos regisztráció menetéről is. Szóval érdemes minket olvasni!

A képeken szerepel Lacika is! És a Varsi.

https://picasaweb.google.com/108108468434313663325/SzoszoFiatalkora#

Új képek a költözésről

2011-08-19T16:31:00.003+02:00

A képeken látható a Zsirai összepakolása, az utazás, a lepakolás, a wiesbadeni konyha szerelése, a visszaút és a Zsirais új konyha, na meg a repülés a kölkökkel.

Jó sok kép.

https://picasaweb.google.com/108108468434313663325/KoltozesWiesbadenbe

Wiesbaden

2011-08-15T13:10:00.004+02:00

Hamarosan Eszti is online lesz, és akkor gyanítom sokkal részletesebben fogtok értesülni mindenről megint. Ma ugyanis megrendeltem az internetet.

De kicsit előre szaladtam, szóval a lényeg, hogy "Wir sind Wiesbadeners." ha jól írom. Nyilván ez később még finomodni fog. Később töltök föl képeket is a költözésről és az utazásról.

Röviden:
1000 km repülővel
2300 km autóúton
közel 800 kg átmozgatása
11 emeletnyi szintkülönbség
2 konyha
7 nap
30 körmösalátét

sok-sok jóbarát

Esküvő után

2011-08-01T09:30:00.001+02:00

Általában mások, a barátaink, ismerőseink dolgairól nem annyira írok itt, mert hát nem biztos, hogy erre vágynak, mégha nem is jelent ez valami óriási nyilvánosságot. De szombaton nagyon nagy élmény volt a Viki és Szoszó esküvője, olyan jó volt látni őket ennyire boldognak. Igazából leírni nem tudom miért is volt nagyszerű az esküvő, annyit tudok erről mondani, hogy nem csak az egész estét bőgtem végig, hanem még a másnapot is, és ma reggel csak az vetett véget a nagy meghatottságomnak és adott erőt a további pakolászáshoz, hogy életem egyik legszebb bókját kaptam a vőlegénytől, és ez csak most esett le. Amikor együtt táncoltunk akkor mondtam, hogy az is tök jó lesz ha esetleg fiaik születnek a jövőben (mert az egyik könnyfakasztó beszédében Szoszó kitért arra is, hogy szeretne olyan kislányokat mint Viki), és erre azt mondta, tudja, mert amióta Ivánkáék vannak már örülne a fiúknak is. :)))))

Csomagolunk

2011-07-29T12:02:00.000+02:00

Az egész lakás káosz, a gyerekszoba már nem gyerekszoba, hanem bútor- és dobozraktár, nem látom a végét, néha a sírás tör rám, az emlékek miatt, néha a kétségbeesés, hogy nem készülünk el, vagy ha mégis, akkor nem férünk be a bérelt teherautóba, és egyáltalán elfogy a pénzünk, a gyerekek már hiányoznak, Anti beteg is...

De az ilyen gondolatmenetek szerencsére a másodperc törtrésze alatt átfutnak az agyamon (ebből azt szűrtem le, hogy most nem játszik a depi), és egyébként toljuk Vityával a pakolást. Jó, hogy együtt vagyunk, viccelődünk, nosztalgiázunk, nem baj, hogy óriási rendetlenség van mindenhol, most legális. A gyerekek ettől még hiányoznak, nézegetjük a képeket, a videókat, Erzsi néni blogját, naponta háromszor beszélek Anyuval, de most ez van, 2 hét múlva együtt repülünk az új otthonunkba.

Gyakorlunk, intézkedünk

2011-07-19T09:37:00.000+02:00

A hétvégén gyakoroltuk milyen lesz majd 4esben eltölteni a hétvégét Wiesbadenben. Mármint, hogy család és barátok nélkül, mégis jó kis programokat kitalálni, aktívan pihenni. Nem direkt akartuk, csak így alalkult, de nagyon jól ment:) Ennek jegyében voltunk a Margit szigeten, bringóhintóztunk, mentünk az Orczy parkba játszótérre (igaz oda barátokkal, Sinkovics Katiékkal). Vasárnap meg strandoltunk a Velencei tónál, a gyerekek nagyon élvezték a pancsolást, volt ilyen elkerített baba rész, ami pont jó volt nekik. Anti kezdetben bátrabb volt, de aztán Iván is belejött és besétált velem egészen addig, amíg a hónaljáig nem ért a víz. Aztán nem is akart kijönni. Anti is ügyesen ácsorgott a vízben, kint a parton neki is csak derékig ért. Szóval habár a legkisebbek közé tartoztak, ők voltak a legügyesebbek és a legbátrabbak. Természetesen:)

Uzsonna

2011-07-15T17:17:00.001+02:00

A gyerekek alszanak, kivételesen egyszerre, én meg uzsit csináltam magamnak, élvezem, hogy nyugodtan ehetek. Apu tegnap hozott egy kis rúd szalámit, megkezdtem, és azt vettem észre, hogy addig farigcsáltam a végén azt a kis csonkszerű izét, amíg minden ehető részt kinyertem belőle. Utána fogtam a tegnapi maradék, kicst már száraz kiflit, a mai finom friss helyett és ezekből csináltam a szendvicset. És amikor ezt végiggondoltam, arra jutotottam, hogy lassan mégis felnövünk...

Reggeli a szabadban

2011-07-15T10:14:00.000+02:00

Úgy megörültem, hogy az éjjeli eső után reggel elviselhető hűvösre ébredtünk, hogy gyorsan felnyaláboltam a gyerekeket és leszaladtunk a boltba, vettünk mindenkinek valami finomat reggelire (néha lehet brióst és krémtúrót reggelizni, mégha a többi anyuka helytelenítően néz is, amíg a saját hisztiző gyerekét próbálja hazacipelni). Jóízűen megettük, közben a fiúk a kismadarakat figyelték, akik körénk gyűltek felcsipegetni a morzsákat, aztán hazafele vettünk finom gyümölcsöket is. Iván bekéredzkedett Anti mellé a babakocsiba, és habár kicsit tartottam tőle mi lesz így, tök jól elvoltak, csak nagyon kellett figyelni rájuk. Most már tényleg egyre jobban összenőnek, igaz ez sokszor azt jelenti, hogy ugyanazt a játékot akarják és verekednek, de a ma reggelihez hasonló pillanatok nagyszerű élményt jelentenek!
.

Ivánnak hiányzik az apukája

2011-07-14T06:04:00.001+02:00

Iván éjjel fel szokott riadni, kiabálja, hogy "anya, anya" és átjön hozzánk aludni. Viktor tegnap elutazott, le is kísértük a taxihoz, aztán néztük az égen a repülőket, hátha azon ül. Aztán jött az éjjel, a menetrendszerű ébredés, és azt hallom "apu, apu!"...

Ilyenkor is azt érzem, hogy minden nehézség ellenére, jó lesz ott kint majd megint rendesen együtt, mert a fiúknak sem ideális ez a hétvégi apukás állapot.

Vitya becsapós

2011-07-12T23:04:00.000+02:00

Azt hittem a címe alapján, hogy az előző poszt majd arról fog szólni, hogy itt hagytunk egy éppen hogy két lábon elinduló kisbabát és egy sebesen totyogó, szóféleségeket motyogó kisfiút kaptunk vissza. Igen, közeledve az első szülinapjához, már Anti se kisbaba többé, amit eddig nem akartunk észrevenni, az most kiszúrja a szemünket. És nagyon okos, önálló (nincs kézenfogva tötyögés, ő önnálóan járkál), mókás, kíváncsi és iszonyatosan akaratos. Tényleg Iván eltörpül mellette e tekintetben.

Mindkettejüknek jót tett, hogy külön kényeztették és nevelgették őket a nagymamák, Antin persze nagyon látványos a fejlődés, de Ivánon is látom a változást. Egész mondatokban beszél, mondja a számokat egymás után egytől tízg (aztán néha csak azt ismételgeti, hogy öööööt, kileeeeeeeenc), és nagyon okosan látja a dolgok közti összefüggéseket.

Egy szempontból nem könnyű most, az utazás előtt már tök jól kezdett összehangolódni a napirendjük, most meg megint ütik egymás ritmusát. Anti korán fekszik, korán kel, kétszer alszik napközben, Iván későn fekszik, nagyon nyugtalanul alszik, későn kel, és ebéd után akkor alszik, amikor Anti a legaktívabb. Szerencsésebb esetben Anti délutáni alvásának az eleje belecsúszik Ivánénak a végébe, és akkor nekem is van egy nyugis fél órám. Gondolom amiatt is nehezebb, hogy azért felkavarta őket, ez a nélkünk eltöltött 10 nap, és majd szépen lassan minden helyreáll. Aztán persze jön majd a költözés, és megint minden összezavarodik:)

A költözéssel egyébként sehogy sem állunk, semmi nincs összepakolva, még az se biztos, hogy mit viszünk, és hogy mit kezdünk az itteni lakással. Vitya hét közben nincs itthon, utazik vagy Wiesbadenben dolgozik, ami elég nehéz, nagyon nem szeretem már ezt az állapotot. Hétvégére marad minden olyasmi, amihez ő is kell és a közös családi élet. De már csak egy hónap! És nagyon jó, hogy erre az utolsó hónapra rá tudtam pihenni az elmúlt majdnem két hétben. Mert bár fárasztóak a fiúk és zsibog a fejem a sok tenni- és átgondolnivalótól, azért alapvetően jól érzem magam.

Felnőni egycsapásra

2011-07-10T09:30:00.003+02:00

Két hetet töltöttek a gyerekek a nagyszülőknél. Nagyon jól érezték magukat, ám végül mégiscsak haza kellett jönniük. És itthon várt rájuk a zord való világ!
Úgy kezdődött, hogy Ivánka szőkőlevet kért. Eszti kitöltötte egy pohárba, de Ivánkának ez nem felelt meg, és mondta, hogy ő ezt üvegbe kéri. Eszter elmagyarázta neki, hogy cumisüvegben inni a szőlőlevet nagyon egészségtelen, mert tönkremennek a fogai.
Ivánka erre azt kérdezte: "Mamánál miért?"
öööö, öööö hát egy ideig bizony csöndben voltunk. De Eszter hamar feltalálta magát: Mert a nagyfiúk nem isznak üvegből, és te most felnőttél.

Nagy dolog, ki nem?

Egy régi kép

2011-07-08T14:53:00.001+02:00

Hát igen ez volt, amikor egyedül maradtunk egymással eljegyzés után. Öt évvel később csak annyi a változás, hogy most ugyanennek a lelkiállapotnak az eléréséhez meg kellett innunk néhány sört és töményet. A tapasztalat megedzi az embert. Legközelebb már csak nyugtázzuk az új címet és annyit kérdezünk egymástól: "Végülis mit hagyunk itt? Csupán Anatevkát." Mert egymást biztosan nem.

jajj, ez lehet, hogy kicsit sok lett

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk...

2011-07-08T07:39:00.000+02:00

Aláírunk a bérleti szerződést a lakásra.
Aztán a hotelszobában bömböltünk, mint több mint négy éve, az eljegyzés után, amikor egyedül maradtunk az új lakásunkban.

Egyébként jó lesz, de hát megint vége van egy korszaknak. És hát sose gondoltuk igazán, hogy egyszer majd továbbmegyünk...

Meg hogy egy szép napon elhagyjuk a várost, ahol élünk:)))))))
Azért jó a kedvünk! Holnap megyünk haza a gyerekekhez!!!

Egy hét kellett

2011-07-07T08:47:00.000+02:00

Igen, ennyi kellett, és hiányoznak a gyerekek. Eddig nem igazán hiányoztak, jó volt hallani milyen jól érzik magukat a nagyszülőknél, milyen nagyok és okosak, de eszméletlenül jó volt csak úgy lötyögni, egyedül vagy kettesben Vityával, pihenni, szépen, komótosan eltölteni az időt. Ugyan nem aludtam olyan rengeteget, mint ahogy terveztem, mert ahogy már írtam nagyon későn sötétedik, és mivel Vitya megy reggel dolgozni, viszonylag korán kelünk, napközben meg mindig máskor jön a takarítónéni, így akkor sem lehet jót aludni. De azért van rendszer, amit kitapasztaltam, úgyhogy két napja már sikerült jó kis délutáni szunyókálást rendezni. Mostanra untam meg a belvárost is, mindent bejártam már minden irányból, a boltokban is nézelődtem, közben folyamatosan figyeltem, hogy ne vegyek semmit. Pár játék persze becsúszott, de hát szüli- és névnapi kötelezettségeink vannak.

Szóval unatkozom kicsit, habár a költözés szervezésén még sokat kell agyalni, és elkezdtek hiányozni a srácok. Egyébként arra is rájöttem, hogy a depinek a a teljes kimerültség mellett valóban az unalom is a melegágya. De azért az unalom egy fokkal jobb, mert könnyebben aktivizálom magam. Pl. most megyek és felhívom a kisteherautó bérbeadó céget, hogy miért nem küldik már a választ az árajánlatkérésemre.

Még egy hónap

2011-07-04T13:42:00.001+02:00

És ha minden igaz, költözünk. Most van időnk összeszedni és átgondolni előre a tennivalókat. Hihetetlen mennyi mindent kell összepakolni majd, bezsúfolni és átszállítani, egyelőre el sem tudom képzelni, hogy hogy fog menni. Úgyhogy inkább csak írogatom a listákat, hogy semmit se felejtsek ki, mert mire a végére érek, általában mindig eszembe jut még 2-3 dolog.

Wiesbaden nyugis hely, így hogy a hotelben nincs mit csinálnom, a belvárost meg már össze-vissza bejártam, unalmas is. A takarítónő mindig máskor jön, így sose tudom mikor fekhetek le kicsit szundítani, mert este nagyon későn sötétedik és valahogy ennek megfelelően későn is fekszünk le. Hétvégén voltunk egy cuki kisvárosban, innen 20 km-re, láttunk egy szuper kiadó házrészt ugyanannyiért, amennyi most a lakás lesz, de hát autó nélkül elég necces. Első időkben biztonságosabb megoldásnak tűnik ez a kertvárosi lakás, Vitya munkahelyének közelében. Aztán majd meglátjuk...

Barátkozunk is, már vannak kedves magyar ismerőseink, egy másik házaspár, összességében ígéretesen alakul az itteni életünk.

Érdekesség

2011-07-01T09:35:00.000+02:00

Itt fekete a cseresznye és olyan édes mintha megcukrozták volna. Vitya szerint túlérett, de szerintem nem, mert finom ropogós.

Szerelem

2011-06-29T14:05:00.000+02:00

Ha az igazi szerelem tényleg a se vele se nélküle kapcsolat lenne, akkor én hót szerelmes lennék a fiaimba. Annyira vágytam a pihenésre, és jól is esik, de elviselhetetlenül hiányoznak néha, pedig tudom ha otthon lennék, a fáradtság miatt nem lennék olyan jó anyuka, ahogy szeretném, és minden gondolatom az alvás lenne, nem ők. Bonyolult, ugye?

De szerintem a szerelem nem ilyen, és ez jó, mert azért mindezek mellett nagyon jó, cseppet sem rossz kettesben lenni kicsit Vityával. Kellett már a romantika:)

Jön az idegen lény

2011-06-28T19:05:00.001+02:00

Esztikével kettesben utaztunk a Mercedes-Benz C200D autójával Orfűre és ezúttal is megengedte, hogy én vezessek, amiért nagyon hálás voltam. Útközben kapcsolatunk hegyvölögyeit taglaltuk. Arra panaszkodott, hogy olykor idegennek érez engem. Nem igazán értettem mit értett ez alatt, de volt időnk, mert az öreg gép lassan gyűrte csak az országutat, így a végére némileg megértettem. A hiányos gondolatmozaikokat elemzésre elküldtem a Marsra, még várom a központ válaszát. Remélem a földlakók jobb megismeréséhez ez a hosszú beszélgetés nem volt hiábavaló. Egyébként én olyan otthonosan érzem magam errefele, hogy néha felmerül bennem a gyanú, mi van, ha a feleségek származnak a Kassziopeiáról. Mindegy, az idegen lények végül leértek Orfűre. Azért egy fotót mindig hagyok otthon, ha eztán elutazom.

A piros gép megint siker aratott, a szálló tulajdonosai és barátaink is mind nagy lelkesedéssel fogadták. Figyelem, a kocsi immáron megvásárolható, mert Németországba nem visszük el. Jó lett volna felújítani, de sajnos nagyon sokba kerülne. Mondjuk szerintem egy jó 100e Km-ert még így is el lehet autózni vele, vagy többet, mert ezt az utat is remekül bírta, nagyon megbízható.

Szóval Orfűn belevetettük magunkat az aktív pihenésbe. Volt BoogieMamma koncert, meg sok-sok fény, és cölöbből sem volt hiány, Mariann valahonnan előkerítette Lévai Balázst, akinek én valaha voltam bemutató óráján, még az ELTÉ-n, és ezért hálás is volt. Eszti depresszióra hajlamos kedve is előkerült, és még megannyi társasági téma, úgyhohgy igazán remekül eltelt az a viceházmesternyi idő. Eszternek romantikus élményt jelentett a Quimby koncert, ahol kistibi vonzerejét kihasználva ismét elcsábítottam a feleségemet.

Hazafele újra mint két régi ismerős utaztunk, a hátsó ülésen pedig Szabcsi szunyókált.

Megint Orfű

2011-06-27T22:28:00.000+02:00

Voltunk Fishing On Orfűn, jó volt, habár már igazi nagy fesztivállá nőtte ki magát, mi meg csak olyan öregesen buliztunk, én pl jóval többet aludtam, mint fesztiváloztam. Majd jövőre! Reméljük...

Aztán majd megint itt kell hagyni a fiúkat, elkísérem Vityát Wiesbadenbe, hogy amíg ő dolgozik, én ügyintézzek és rápihenjek az előttünk álló másfél-két hónapra. Jön a költözés, pakolás, minden, úgy hogy Viktor már folyamatosan kint van hétközben, néha hétvégén is. A szüleink rengeteget segítenek, tényleg nem tudom mi lenne velünk nélkülük, és nagyon tartok is a következő időszaktól. Úgyhogy mindenképp szükségem van a pihenésre, most Orfűn kiderült, hogy ez a három nap kikapcsolódás is sokat számít. Mégis mindketten extra vacakul érezzük magunkat a gyerekek nélkül.

Egyébként ma majdnem nevet változtattam, csak nem értem el Vityát telefonon. Németországban ugynais nem értik, hogy hogy lehet hogy Frau Tatait Varga Eszternek hívják. Végül csak kiváltottam a házassági anyakönyvi kivonatot, ez lényegesen olcsóbb és egyszerűbb volt. Habár a frissen csináltatott útlevelemben olyan béna kép van (és lesz még tíz évig), hogy a csere kedvéért szívesen választottam volna mégis a névváltozást, de a józan eszemre hallgatva végül maradtam Varga.

Csak röviden

2011-06-21T22:36:00.000+02:00

1. Anti jár, több lépést tesz egymás után önállóan. Délelőtt még csak a játék-bevásárlókocsiba kapaszkodva tette ezt, de délután Zsófi szemei előtt elkezdett járni. Én kicsit lemaradtam.

2. Iván mindenképp repülővel szeretne kimenni az új lakásba. És pontosan tudja, ha erről beszélünk, mondja is: "én is menni, menni, pepüle!"

3. Lehet, hogy megvan a jövendőbeli lakásunk, Vitya elkezdte a lepapírozást, nem tudom közbejöhet-e valami, kibérelheti-e más ezután. Remélem nem, mert szupernek tűnik.

4. Ja és Antit darabosabbakkal is próbáltam etetni, igaz csak egész pici banán darabokkal, de eddig nem nyelte félre, és nem kezdett el fulladozni, biztató!

Zimmer Feri

2011-06-19T15:09:00.000+02:00

Egy hete lakom ugyanabban a hotelban, mostmár mindegyik recepciós legalább kétszer látott, így gondoltam, megengedhetek magamnak egy kis tréfát, mint régi vendég. Nem terveztem, de a kapuban található "Zimmer Frei" felirat megihletett, és belépve megkérdeztem a recepcióstól, hogy:

- Do you have Fried Zimmer?

Mire ő felnézett, faarcal bámult rám kb egy percig, majd visszakérdezett:

- Do you have reservation?

Ezzel újabb cikk került a "Német humor ezer éve" című majdan publikálásra kerülő lexikonba.

Iván barátkozik

2011-06-18T20:59:00.000+02:00

Antit tisztába tettük a bevásárlóközpontban

2011-06-18T20:54:00.000+02:00

Anti a Mammut tisztábatevőjében. Nagyon élvezte, hogy foroghat kedvére.

Új vizeken

2011-06-17T09:07:00.000+02:00

Jajj, azt múltkor nem is írtam, hogy Anti egyre nagyobb lépésekkel halad az önálló járás felé. Hahahaha... De tényleg, a hétvégén már úgy ment sokat, hogy mindkét kezembe kapaszkodott, azóta meg már egy kéz is elég neki.

Én meg írtam emailt teljesen ismeretlen wiesbadeni illetve Franfurt környéki magyaroknak, hogy ismerkedjek előre is, meg infót gyűjtsek. Hát furi, általában nem én szoktam kezdeményezni az ismerkedést, sőt Vitya szerint nagyon elszántnak kell lenni annak, aki meg akar velem ismerkedni. Hát, mindent el kell kezdeni egyszer. Remélem sikerül kint is barátokat találni:)

új hivatalos cim

2011-06-16T11:11:00.000+02:00

Az élet nem áll meg

2011-06-16T07:24:00.001+02:00

Hát igen. Hogy miért mondom ezt az okosságot? Pl. Vitya már egy hónapja dolgozik a Chyron-nál, azaz már csak kb. 2 hónapjuk van lakást találni ott, bérlőt találni itt, és átköltözködni. Aztán Iván egyre ügyesebben beszél, tegnap volt itt az Erdélyi Zsófi, és simán megértette. Anti pedig szinte észrevétlen nagyfiusodik, kicsit úgy érzem mintha lemaradtam volna valamiről, de nem, csak nem figyeltem eléggé. Ugye mindig az alvással jöttem, na most azért is nem írtam, mert nem akartam (még mindig nem akarom) elkiabálni, de azóta, hogy próbáltuk beállítani valami normálisabb rendszerre és elhagyjuk az éjjeli kaját, most szinte megtáltosodott. Reggel 6 körül eszik az elmúlt napokban, és utána visszaalszik! Így kb. Ivánnal együtt kelnek, és délben együtt is alszanak el. Remélem ez most már így is marad! Szuper, le is kopogtam gyorsan. Azért éjszakànként még kell hozzá kelni, inni adni, cumit vissza a szájába, általában ritkábban, és van hogy magától is megnyugszik.

Ettől függetlenül én még folyton álmos vagyok, ki is akadtam a hétvége előtt és után is, de maga az utazás és Guszti keresztelője nagyon jól sikerült, igazi családi kikapcsolódás volt. Kicsit megijedtem, hogy újra támad a depi, de nincs időm rá, hiszen Vitya megint Wiesbadnben van. Ettől függetlenül azért egy alapos alvásra mindig vevő vagyok/lennék. Visszagondolva mindig erről írok itt a blogon, most úgy látszik tényleg nagyon beszűkültem, nem tudok másra gondolni. Jövő heten pl. Orfű, de semmi kedvem bulizni, mit gondoltok, mit szeretnék csinálni? Aki az alvásra és a pihenésre gondolt, az nyert.

Lakást keresünk

2011-06-14T15:21:00.001+02:00

Íme első kényszerlevelem egy angolul nem beszélő ingatlanközvetítőnek:

"Liebe Frau/Herr,

Ich arbeite in Wiesbaden und ich komme mit den Familie hier zu Leben.

Ich suche ein wohnung für die Familie, mit 3 Zimmer und 80-100 m2.

Ich spreche English.

Danke für Ihre Antwort.

Viktor Tatai"

Na, milyen? Tök egyedül írtam. Vajon lesz lakásunk. Sajnos az internetről kinézettek közül már a jobbak elkeltek. Nem valami friss az adatbázis.

A héten valamit virítanom kell!