2018. február 8., csütörtök

Felnőttség

Eddig valahogy sose éreztem igazán felnőttnek magam. Sem az érettségi; sem a diplomaszerzés; sem a munkábaállás; sem az esküvő; sem a saját lakás; sem a gyerekek születése; sem az idegen országba költözés; sem a gyerekek óvodába, iskolába kerülése; sem a pszichoterápia; sem a németországi munkavállalás; de még a különböző kerek (20, 30) és kevésbé kerek (33) születésnapok magam mögött hagyása, a gyarapodó ősz hajszálak ellenére sem hozta meg az érzést, hogy na most aztán tényleg felnőttem, vége egy korszaknak.

Na de az elmúlt fél évben egymás után kezdenek tönkremenni az önálló életünk kezdetén vásárolt háztartási eszközök. Le kellett cserélni a mosógépet és a szendvicssütőt, köhög a porszívó, a hajszárító is fura hangokat hallatt, két kedvenc lámpámnak is annyi, a serpenyőinkből már a második generációt használjuk és a most vasárnap még a mosogatógép is beadta a kulcsot. És ez valamit átkapcsolt bennem. Ilyen tényleg csak a felnőttekkel történhet.

(((Nagyobb bajunk ne legyen, még ha bosszantó is. Végülis csak telik az idő)))

Nincsenek megjegyzések: