2017. július 12., szerda

Az örökség

Vasárnap koncertünk volt és azt követően vacsora a zenésztársakkal és elvileg csaladtagokkal, de senki nem hozott senkit. Kivéve engem, aki elvittem Ivánt magammal, mert nagyon szeretett volna résztvenni egy ilyen jelentős eseményen mint egy bankett a zenészekkel. Úgy voltam vele, hogy hadd lássa milyen remek a zenészek élete.
Remekül érezte magát és végig a felnőtteket szórakoztatta vicces történeteivel, nagyjából senkit sem hagyott szóhoz jutni.
A vacsora közben úgy alakult, hogy a másik magyar kórustársammal elkezdtük énekelni az Adjon Isten jóéjszakát című dalt, amit esténként néha én is szoktam énekelni a fiúknak. A dal felénél arra lettem figyelmes, hogy Iván is velem énekel, miközben azzal a bátor mosollyal néz rám, amit az anyukájától örökölt.

Nincsenek megjegyzések: