Megint itthon, és tényleg olyan mintha hazatértünk volna, habár a gyerekek a nagyszülőknél maradtak egy kis vakációra. Elmondhatatlanul jó volt otthon, leginkább iszonyú gyors volt minden, valahogy olyan valószerűtlen és felfoghatatlan is kicsit. Most meg olyan más itt Iván és Anti nélkül. Ráadásul valahogy most csodálkoztunk mi is rá, mennyit nőttek és fejlődtek, egy kicsit mi is kívülről láttunk rájuk. Szóval mindenféle össze-vissza érzések kavarogtak és kavarognak bennünk, én pl. rögtön karácsony másnapján ki is dőltem, pedig nem ettem sokat. Aztán szép lassan magamhoz tértem, és annyi haszna volt a dolognak, hogy kimaradt a nagy ünnepi zabálás idén.
Jaj, azt hiszem nem tudom jól leírni, mennyire furcsán érzem most magam, inkább megyek pihenni, a következő két hétben, amíg meghozzák Anyuék a gyerekeket, úgyis a rendrakás (eszméletlen kupit hagytunk itt) és pihenés a program. A pihivel kezdem. Aztán majd talán írok az oda- és a visszaútról is.
1 megjegyzés:
5 (vagy kicsit később 10)éves évforduló Párizsban - de házassági? akkor lennének lombos fák, virágok stb. No? A gyerekek pedig jöhetnek ismét a mamákhoz, papákhoz. Vagy mehetnének veletek. Ez is egy érdekes megoldás lenne. Ti is hiányoztok.
Megjegyzés küldése