2017. november 21., kedd

4 hónap sok idő

De még mennyire, sok minden is történt. És ezek között olyan is, ami miatt szerintem nem nagyon fogunk gyakrabban írni. November eleje óta félállásban dolgozom, ami tök jó. Az eddigi munkahelyemen lett több a meló. Az igazán jó az lesz ha bejön az első normális fizetés. Aztán a fiúk abbahagyták a baseballt, Anti most karatézik, Iván pedig kosarazik, már az első meccs is megvolt szombaton és megnyerték.

Meg persze még rengeteg dolog, apró hétköznapi újságok és nagyobb változások is, nem is győzöm számba venni, hát még leírni.

A lényeg, hogy az élet nem áll meg,  a gyerekek nőnek és okosodnak, jól megvagyunk.

2017. július 12., szerda

Az örökség

Vasárnap koncertünk volt és azt követően vacsora a zenésztársakkal és elvileg csaladtagokkal, de senki nem hozott senkit. Kivéve engem, aki elvittem Ivánt magammal, mert nagyon szeretett volna résztvenni egy ilyen jelentős eseményen mint egy bankett a zenészekkel. Úgy voltam vele, hogy hadd lássa milyen remek a zenészek élete.
Remekül érezte magát és végig a felnőtteket szórakoztatta vicces történeteivel, nagyjából senkit sem hagyott szóhoz jutni.
A vacsora közben úgy alakult, hogy a másik magyar kórustársammal elkezdtük énekelni az Adjon Isten jóéjszakát című dalt, amit esténként néha én is szoktam énekelni a fiúknak. A dal felénél arra lettem figyelmes, hogy Iván is velem énekel, miközben azzal a bátor mosollyal néz rám, amit az anyukájától örökölt.

2017. június 2., péntek

Gyereknap

Akkor már írok erről is. Mint kiderült tegnap volt a német és ugye vasárnap volt a magyar. Most már levonhatom a tanulságot, hogy nem az ünnepelt, hanem az ünneplő határozza meg hogy mikor van az ünnep. A gyerekek a német rendszer szerint szépen megköszöntöttek minket, amikor ők akartak és így történt a gyereknappal is, csak ott rajtunk múlt a mikor. Úgyhogy a fiúk vasárnap háromszor ehettek jégkrémet, ami igazán jó megoldás bizonyult, mert iszonyú hőség volt és a költségek sem szabadultak el annyira. Mindenki boldog volt, egészen tegnapi amikor a srácok elkezdték pedzegetni, hogy kéne vmi ajándék mert mégis csak gyereknek van... Végül elfelejtették, úgyhogy minden jó ha vége jó. Kíváncsi vagyok jövőre hogy alakul majd ez az időszak.

2017. május 26., péntek

Apák napja

Tegnap pedig Apák napja volt, amit nagyon sportosan töltöttünk. Délelőtt kosaraztunk és sétáltunk egyet, délután pedig elbringáztunk baseballra, ahol szülő-gyerek közös edzés és utána meccs volt. Persze megint a gyerekek nyertek, de nem volt annyira megalázó a vereség, 12:10 lett az eredmény.
A napot sörkertezéssel zártuk, méltó módon fejezve be az Apák napját. Ami igazából Jézus mennybemenetele miatt szünnap itt a bajoroknál, és milyen jó ez így. Anti külön is megállapította, hogy jó hogy itt élünk, mert nem igazságos, hogy Magyarországon nincs Apák napja.
Én meg itt a blogot olvasva látom csak, hogy az Anyák és az Apák napja milyen szépen keretezi idén a házassági évfordulónkat. És most azt hiszem elalszom, még mindig izomlázam van és holnap is korán kelünk, a fiúk két baseballmeccset is játszanak délelőtt.

2017. május 19., péntek

10 év


Nem tudok mit írni, pedig ugye ilyen kerek évfordulóra már meg kellett volna valamilyen bölcsességnek születni bennem a házasságról.
De én csak nagyon szerencsésnek érzem magam, hálás vagyok az eddigiekért és tökre várom az elkövetkező éveket.

2017. május 13., szombat

Anyák napja

A fiúk az itteni ünnepet tartják, múlt héten csak Viktor unszolására két játék/veszekedés között foghegyről vetették oda hogy "Boldog anyák napját!"
Most aztán bepótolják 😊 Mindegy is mikor, én mindig örülök.

2017. május 4., csütörtök

2017. április 25., kedd

Nyolcadik epizód

Megnéztük a trailert, persze tetőfokára hágott a hangulat, hogy fogjuk kibírni decemberig?
Főleg Anti elégedetlenkedett:
-Én ezt nem értem! Akkor ez most miről szól? És ha az űrhajó odaütődött a földhöz, hogy bír tovább repülni? És miért nem mondják meg miről szól???
Iván legalább a második kérdés esetében mentette a menthetőt:
-Nézzük meg még egyszer! ...  na ott, ott, látod, szerintem azért mert puha homokos a talaj... De tényleg, miről szól?
Próbáltam elmagyarázni, hogy csak ilyen kedvcsináló, hogy felcsigázza a nézőket, de a fiúkat nem győzte meg ez a marketingfogás.
Azért a várakozás nagy, várjuk az utolsó jediket!

2017. március 28., kedd

Mivel telik a napom?

Egy jó hosszú és részletes kérdőívet kellett kitöltenem Ivánról, mert megyünk további Legasthenie vizsgálatokra. Már az időpontkéréshez is kell a kitöltött adatlap, és így is csak valamikor májusban kerül Iván sorra.

Csomó mindenre nem emlékeztem, hogy pontosan mikor kezdett mászni, beszélni, ilyesmi. Szerencsére itt a blog, úgyhogy kb minden lényeges információt vissza tudtam keresni, csak elég időigényes volt. És lett volna sok más dolgom is. De szép az idő, úgyhogy amikor megyek lassan a fiúkért, szerintem lent maradunk még játszani. Viszont nagyon jó volt visszaolvasni a régi dolgokat és emlékezni a fiúk kisbabakorára. A nehézségek is felidéződtek, de alapvetően kellemes nosztalgikus hangulatba kerültem. Aztán Viktor hazajön és nem érti majd a többi dologgal miért nem haladtam.

A héten lesz még Iván szülinapi bulija is, amit eddig sikerült megúszni, de idén nem úgy esik a húsvéti szünet, hogy Magyarországon tudjunk ünnepelni. Remélem sikerül lekötni 9 darab 7-8 éves vad fiút, de 3 órát csak kibírunk valahogy. A meghívást mindenesetre mindenki elfogadta, úgyhogy az ünnepelt boldog. És akkor már augusztus előtt  Anti is rendez majd egy partit, ha a bátyjának is volt akkor neki is lesz, nem szívhat szegény mindig az augusztusi szülinap miatt...