2018. február 8., csütörtök

Felnőttség

Eddig valahogy sose éreztem igazán felnőttnek magam. Sem az érettségi; sem a diplomaszerzés; sem a munkábaállás; sem az esküvő; sem a saját lakás; sem a gyerekek születése; sem az idegen országba költözés; sem a gyerekek óvodába, iskolába kerülése; sem a pszichoterápia; sem a németországi munkavállalás; de még a különböző kerek (20, 30) és kevésbé kerek (33) születésnapok magam mögött hagyása, a gyarapodó ősz hajszálak ellenére sem hozta meg az érzést, hogy na most aztán tényleg felnőttem, vége egy korszaknak.

Na de az elmúlt fél évben egymás után kezdenek tönkremenni az önálló életünk kezdetén vásárolt háztartási eszközök. Le kellett cserélni a mosógépet és a szendvicssütőt, köhög a porszívó, a hajszárító is fura hangokat hallatt, két kedvenc lámpámnak is annyi, a serpenyőinkből már a második generációt használjuk és a most vasárnap még a mosogatógép is beadta a kulcsot. És ez valamit átkapcsolt bennem. Ilyen tényleg csak a felnőttekkel történhet.

(((Nagyobb bajunk ne legyen, még ha bosszantó is. Végülis csak telik az idő)))

2017. november 21., kedd

4 hónap sok idő

De még mennyire, sok minden is történt. És ezek között olyan is, ami miatt szerintem nem nagyon fogunk gyakrabban írni. November eleje óta félállásban dolgozom, ami tök jó. Az eddigi munkahelyemen lett több a meló. Az igazán jó az lesz ha bejön az első normális fizetés. Aztán a fiúk abbahagyták a baseballt, Anti most karatézik, Iván pedig kosarazik, már az első meccs is megvolt szombaton és megnyerték.

Meg persze még rengeteg dolog, apró hétköznapi újságok és nagyobb változások is, nem is győzöm számba venni, hát még leírni.

A lényeg, hogy az élet nem áll meg,  a gyerekek nőnek és okosodnak, jól megvagyunk.

2017. július 12., szerda

Az örökség

Vasárnap koncertünk volt és azt követően vacsora a zenésztársakkal és elvileg csaladtagokkal, de senki nem hozott senkit. Kivéve engem, aki elvittem Ivánt magammal, mert nagyon szeretett volna résztvenni egy ilyen jelentős eseményen mint egy bankett a zenészekkel. Úgy voltam vele, hogy hadd lássa milyen remek a zenészek élete.
Remekül érezte magát és végig a felnőtteket szórakoztatta vicces történeteivel, nagyjából senkit sem hagyott szóhoz jutni.
A vacsora közben úgy alakult, hogy a másik magyar kórustársammal elkezdtük énekelni az Adjon Isten jóéjszakát című dalt, amit esténként néha én is szoktam énekelni a fiúknak. A dal felénél arra lettem figyelmes, hogy Iván is velem énekel, miközben azzal a bátor mosollyal néz rám, amit az anyukájától örökölt.

2017. június 2., péntek

Gyereknap

Akkor már írok erről is. Mint kiderült tegnap volt a német és ugye vasárnap volt a magyar. Most már levonhatom a tanulságot, hogy nem az ünnepelt, hanem az ünneplő határozza meg hogy mikor van az ünnep. A gyerekek a német rendszer szerint szépen megköszöntöttek minket, amikor ők akartak és így történt a gyereknappal is, csak ott rajtunk múlt a mikor. Úgyhogy a fiúk vasárnap háromszor ehettek jégkrémet, ami igazán jó megoldás bizonyult, mert iszonyú hőség volt és a költségek sem szabadultak el annyira. Mindenki boldog volt, egészen tegnapi amikor a srácok elkezdték pedzegetni, hogy kéne vmi ajándék mert mégis csak gyereknek van... Végül elfelejtették, úgyhogy minden jó ha vége jó. Kíváncsi vagyok jövőre hogy alakul majd ez az időszak.

2017. május 26., péntek

Apák napja

Tegnap pedig Apák napja volt, amit nagyon sportosan töltöttünk. Délelőtt kosaraztunk és sétáltunk egyet, délután pedig elbringáztunk baseballra, ahol szülő-gyerek közös edzés és utána meccs volt. Persze megint a gyerekek nyertek, de nem volt annyira megalázó a vereség, 12:10 lett az eredmény.
A napot sörkertezéssel zártuk, méltó módon fejezve be az Apák napját. Ami igazából Jézus mennybemenetele miatt szünnap itt a bajoroknál, és milyen jó ez így. Anti külön is megállapította, hogy jó hogy itt élünk, mert nem igazságos, hogy Magyarországon nincs Apák napja.
Én meg itt a blogot olvasva látom csak, hogy az Anyák és az Apák napja milyen szépen keretezi idén a házassági évfordulónkat. És most azt hiszem elalszom, még mindig izomlázam van és holnap is korán kelünk, a fiúk két baseballmeccset is játszanak délelőtt.

2017. május 19., péntek

10 év


Nem tudok mit írni, pedig ugye ilyen kerek évfordulóra már meg kellett volna valamilyen bölcsességnek születni bennem a házasságról.
De én csak nagyon szerencsésnek érzem magam, hálás vagyok az eddigiekért és tökre várom az elkövetkező éveket.

2017. május 13., szombat

Anyák napja

A fiúk az itteni ünnepet tartják, múlt héten csak Viktor unszolására két játék/veszekedés között foghegyről vetették oda hogy "Boldog anyák napját!"
Most aztán bepótolják 😊 Mindegy is mikor, én mindig örülök.

2017. május 4., csütörtök

2017. április 25., kedd

Nyolcadik epizód

Megnéztük a trailert, persze tetőfokára hágott a hangulat, hogy fogjuk kibírni decemberig?
Főleg Anti elégedetlenkedett:
-Én ezt nem értem! Akkor ez most miről szól? És ha az űrhajó odaütődött a földhöz, hogy bír tovább repülni? És miért nem mondják meg miről szól???
Iván legalább a második kérdés esetében mentette a menthetőt:
-Nézzük meg még egyszer! ...  na ott, ott, látod, szerintem azért mert puha homokos a talaj... De tényleg, miről szól?
Próbáltam elmagyarázni, hogy csak ilyen kedvcsináló, hogy felcsigázza a nézőket, de a fiúkat nem győzte meg ez a marketingfogás.
Azért a várakozás nagy, várjuk az utolsó jediket!